Mit szólnál, ha az egyetlen fiad/lányod kijelentené, hogy ha úgy alakul, ő nem költözik el otthonról? Noszogatnád, hogy menjen?

Biztos nem rúgnám ki a saját gyerekemet, de ha ugyanannyi a tulajdonrésze, akkor ez jogilag is nonszensz lenne.

Te melyik szereplő vagy a kettő közül? Mert furcsa, hogy ez felmerül akkor, amikor még semmi aktualitása, és lehet, hogy nem is lesz.

Ha eleve tulajdonos és nincs haszonélvezet, akkor miért ne lenne elfogadható? Pláne, ha van elég hely. Alapvetően annak örülnék, hogy a gyerekem nem akar otthonról menekülni, illetve ha jó a kapcsolat, és részt vesz a háztartásban, akkor önző módon még örülnék is.

Ezzel együtt én biztatnám, hogy azért gondolkodjon az önálló életen is.

1/2 tulajdonos a házban, haszonélvezet nincs, tehát minden joga megvan ahhoz, hogy ott lakjon. Kényszeríteni nem lehet a kiköltözésre.

Ha viszont zavarjátok egymást, a szülő eladná és máshol akarna élni vagy be akar költöztetni egy új társat, ahhoz is joga van, hogy megszüntessék a közös tulajdont. A sima eladás a legegyszerűbb megoldás. Ha elmérgesedik a helyzet, akkor lehet máshoz nyúlni.

Én is engedném otthon lakni a gyerekeiemet, amíg akarnak, pedig nincs tulajdonrészük.

Örülnék, hogy olyan jó a kapcsolatunk, hogy szívesen lakna velem, de szomorú lennék arra gondolva, hogy a saját család és élet örömei helyett mellettem öregszik meg.

Elgondolkodnék, mit rontottam el, hogy nem tud senkit összeszedni.

Nem zavarna, mivel ő is tulajdonos. Viszont nem érezném valami jó megoldásnak, a magam részéről, mert bármikor lehet párja, aki szintén oda költözne vagy kellene nekik a házból a pénz. Ami amúgy teljesen érthető lenne. Nem akarnék a pasijával élni, és egyik napról a másikra az utcára kerülni sem.

Gyűjtenék saját házra/a lány kivásárlására.

#1 Nem tudom miért releváns az aktualitás.

Ha reálisan nézem a helyzetet, adott egy fiatal. Nem akar kapcsolatot, egész életében nem akart. Ha ez nem változik, akkor szingli lesz. És ha introvertált, otthonülős típus, akkor kicsi a valószínűsége, hogy változzon, ugyanis nem ismerkedik. Onnantól meg karrier-kérdés van csak. Két opció van, az egyik home office-ahhoz mindegy, hogy hol lakik, a másik meg olyan, hogy ugyanannyit keres Bivalybasznád alsón is, meg Budapesten is. Anyagilag mind a kettő kedvezőbb falun, ha nem kell albit/hitelt fizetni.

#2 Mert az nem önálló élet, hogy dolgozik, fizet magának mindent, végez házimunkát, de ezt nem egyedül, nem pár, meg random idegen lakótárs mellett teszi, hanem az anyja mellett?

Most ha választhatsz, hogy egy idegennel élsz, vagy egyedül az albiban, ha kapcsolatot nem akarsz, vagy anyáddal, akkor nem az utóbbi az ésszerű, ha az a település is megfelel karrier szempontból? Miért akarna albérletet bérelni, akár egyedül, akár többedmagával, ha van egy fél háza? Ahol csak reszit kell fizetni a lakhatásért, nincs bérleti díj mellé.

#3 Viszont ha a ház felének az ára nem elég normális lakhatásra, akkor nem éri meg eladni. Egy lepukkant faluban nem megy el olyan áron az a ház... Huszonéves gyerekkel meg már javában 50+ vagy, nem akar ilyenkor már hitelt az ember... Egy falusi félház ára meg nem sokra elég valszeg...

Két egyszemélyes háztartást felesleges fenntartani.

Ha meg tudjátok oldani, hogy nem másztok bele egymás aurájába, és a közösen megoldandó dolgok is mennek, akkor simán.

Nálunk van ilyen a családban, évtizedek óta jól megvannak.