Mit kéne ilyenkor tennem?

Igazából már annyira nyomorult helyzetben érzem magamat, hogy muszáj ezt ide kiírnom, mert egyszerűen nem tudom mit tegyek. Körülbelül 2020 óta napi szinten súlyosbodó veszekedések vannak közöttem és szüleim közt, de az elmúlt pár hónapban már olyan szintre emelkedett ennek súlyossága, hogy már nem tudok kihez fordulni. Annyi a lényeg, hogy a szüleim, leginkább apám valószínűleg valamilyen mentális betegségben szenved, például mikor én nyugodt állapotban próbálok kommunikálni vele, ő ordít velem, megver, (létrát dob hozzám és úgy hátba üt, hogy tüdőmet kiköpöm, na mindegy..) és egyre ijesztőbb dolgokra is rájöttem, mint pl. mikor apám már annyira összehord engem mindennek, hogy már én is visszabeszélek, mert ember vagyok érzésekkel és szólás szabadsággal, akkor anyám felveszi ezeket a telefonján és avval próbál manipulálni, hogy a "bizonyítékot" megmutatja a gyámügynek, rendőrségnek stb., de nemhogy azt venné fel mikor apám torka szakadtából éjjel fél egykor azt üvölti, hogy dögöljek meg, meg hogy egy senki vagyok.. Azon felül három hónapja kapcsolatban vagyok, és ezalatt az idő alatt rosszabbodott a szüleim állapota, ma például kiderült, hogy a barátom teljes nevét és legtöbb adatát (pl. elérhetőség) megtudták, úgy hogy én semmit nem adtam meg nekik, még a teljes nevét sem. Remélem azért az érthető, hogy ezen kiakadtam, mert már nem érzem magamat biztonságban, én próbálom tervezgetni a jövőmet, de a szüleim ezt lehetetlenné teszik, nem engedik meg nekem azt a szabadságot, amihez egy 16 éves lánynak joga van.. Nem jelenthetem fel a szüleimet, nem beszélhetek erről nagyon pszichológusoknak, stb. hiszen nekünk sajnos nagyon sok tapasztalatunk van a gyámüggyel kapcsolatban, és nem akarok gyermekotthonba kerülni, mert most jelenleg én látok egy stabil jövőt magam előtt, és ettől összedőlne előttem az egész kép. De vissza térve a lényegre, olyan problémák is felmerültek, hogy apám drog tesztet akar csináltatni velem, bizonyíték nélkül arra, hogy én benne lennék ilyenekbe, szimplán csak próbálgat mindenfélét, hogy elronthassa az így is nyomorodott életemet. Régen nagyon sok öngyilkos gondolatom volt, egy időszakban több mint egy évig nem hagytam el a lakásom, pszichózisba voltam, és eljutottam odáig, hogy mikor teszem meg, hogyan, stb. na most az, hogy én ezen túl tettem magamat a barátomnak köszönhetően, akit egy hónappal a dátum előtt ismertem meg, arra nagyon büszke vagyok. Vannak emberek az életemben akik miatt szeretnék még tovább élni, de a szüleim miatt úgy érzem magamat, mintha egy szűk helyiségbe lennék bezárva. Egyszerűen lehetetlen nyugodt, érett módon beszélni a szüleimmel, mindent rám fognak (pl. anyámnak alig maradt foga mivel fiatal korában elhanyagolta a higiéniát, ma meg az arcomba ordítja, hogy miattam nincsenek fogai, na okés.. :D) és több mint másfél évig muszáj velük maradnom, mivel nem engednék, hogy a barátommal összeköltözzek (ami valószínűleg megvalósítható lett volna jövőre valamikor) 18 alatt. Anyám ezen felül valami olyasmit mondott, hogy ha 18 leszek akkor elintézi, hogy még mindig ő legyen felelős értem, tehát felnőttként annyi szabadságom lenne mint egy kiskorúnak? Egyáltalán nem tudom miről beszél de ez már beteges, hogy ennyire fantáziál arról, hogy egy embert kontrollálni akar ameddig csak tudja, direkt megkeseríti az életét, és a lehető legjobban azt érezteti vele, hogy ő egy senki, akinek nincsenek jogai. És anyagilag se állunk jól, a mai ordítozás is abból indult ki, mert megkérdeztem, hogy valamennyi pénzt esetleg tudna az anyám arra szánni, hogy vegyek egy pulcsit és egy nadrágot, mivel mindennap ugyanabban a ruhákban járok.. Ez már lassan kezd kikészíteni, három hónapja beteg is vagyok megállás nélkül, vagy 5 megfázásom volt, folyamatos hurutos köhögés, már volt 3 mandulagyulladásom október óta.. De isten ments, hogy véletlenül elmennénk orvoshoz, hogy mégis mitől gyengül napról napra az immunrendszerem.. Nem, én egy "hazug" vagyok, aki ezeket abból a célból állítja, hogy ne kelljen iskolába menni, túl dramatizálom, stb. na jól van.. Majd ha megkéselnek engem mikor este megyek haza és épp, hogy beesek a bejárati ajtón majd akkor is biztos megjátszom. Az egészben a legviccesebb, az az, hogy nekem már senki nem hisz, a szüleim mindenki előtt megjátsszák magukat, magukat szépen beállítják az áldozatnak, engem meg a "mentálisan beteg szörnyetegnek, akinek a maradandó életét zárt osztályon, gyógyszerekkel teletömve, szabadság és jogok megvonásával kellene töltenie" :D :D