Mit is tennél, aki megszült ilyent mondana a számodra?

Huh, kérdező. Veled komoly problémák vannak. Kezdve a borzalmas fogalmazasoddal. Körülményes vagy, kisregény írsz, nem megy az értelmező olvasas.

Próbáld már meg felfogni, hogy nem lehet a kérdésedre választ adni, ha nem tudjuk, mi miatt mondta anyad. Megegyszer, az enyém nem mondott nekem ilyet soha, nagy eséllyel már nem is fog. Ha mégis, annak nyilván lesz egy oka. A reakció pedig attól függ, mi az ok.

"én magam vagy pár éve azon gondolkodom miért is, és mire is mondhatta az én számomra az édesanyám ezeket a szavakat pontosan"

Annyi év alatt már megkérdezhetted volna. Csak ő tudja.

"a kérdésemben, nem az volt, hogy én mit is tegyek XXX-sen, hanem az te miként reagálnád le, ha neked mondaná az édesanyád ezeket a szavakat"

Ha épp fáradt és türelmetlen lennék, valószínűleg én is mondanék neki valami hasonlóan "kedveset"... :D

De azért közben is, meg utána is tudnám, meg ő is, hogy igenis szeretjük egymást, és csak azért vagyunk most épp ilyenek, mert fáradtak vagyunk, meg rosszkedvűek, meg türelmetlenek, meg kialvatlanok, meg éhesek, meg minden ilyen - szóval nem gondoljuk komolyan.

És most akkor ezzel mire mész? Mit olvasol ki belőle?

Önigazolást keresel, ugye? Akkor egyszerűbb lenne elmondani, hogy te hogyan reagáltál, aztán majd kapod a lelki simiket, hogy jól van, érthető, meg nem baj, kérj tőle bocsánatot és fátylat rá, stb. Csak mellette majd kapsz olyanokat is, hogy na, ezért megérdemled, hogy örökre kitagadjon, meg szóba se álljon veled többé, stb., úgyhogy jól gondold meg, tényleg akarod-e forszírozni a válaszokat. :D

Én elsírnám magam, mert nagyon szeretem anyumat, és ő is engem, és meglepne, ha tönkretettem volna az életét, mert nem adta soha jelét. Valószínűleg lelkiismeret furdalásom is lenne, hiába nem én akartam megszületni.

Ezt ugye azért érezném, mert érintett lennék, ha nekem mondaná.

De manapság sok anyuka/apuka osztja meg online (redditen külön sub is van), hogy szereti a gyerekét, csak nem akar szülő lenni. Ez egy nagyon bonyolult érzés lehet. Sokkal több ember van, aki megbánja a gyerekvállalást, mint aki kimondja. Ez nagyon szomorú dolog, de talán az egyetlen is, amit nem lehet visszacsinálni.

Borzasztó lehet a gondolat, hogy az életed jobb lenne anélkül az élet nélkül, ami miattad létezik. Szerintem pont emiatt nem vallják be sokan maguknak sem, mert ez egy végleges, nagyon sötét érzés.

"manapság sok anyuka/apuka osztja meg online (redditen külön sub is van), hogy szereti a gyerekét, csak nem akar szülő lenni. Ez egy nagyon bonyolult érzés lehet. Sokkal több ember van, aki megbánja a gyerekvállalást, mint aki kimondja. Ez nagyon szomorú dolog, de talán az egyetlen is, amit nem lehet visszacsinálni.

Borzasztó lehet a gondolat, hogy az életed jobb lenne anélkül az élet nélkül, ami miattad létezik."

És ezért kellene sokkal de sokkal komolyabban venni a párkeresést, a párkapcsolatokat az első pillanattól (tehát mondjuk úgy óvodás kortól) kezdve.

Az a helyzet, hogy ha az embernek nagyon fel....-ák az agyát, mond olyanokat is, amit később megbán.

A családban valaki jobban szerette egyik gyermekét, mint a másikat, mégis azt mondta neki egyszer: "bár inkább szecskavágó lettem volna, mikor születtél". Mert ez a gyermek (akkor már felnőtt) úgy viselkedett, hogy az egyszerűen tűrhetetlen és borzasztó volt. Felnőtt létére olyan cselekedetei voltak, hogy tényleg tönkretette az édesanyja életét.

Az édesanya utolsó szava mégis ő volt. Nagyon szerette. Ez az egy beszólás csak elkeseredésében hangzott el a szájából.

Szóval az éremnek valóban két oldala van.

És azzal nem lehet jönni, hogy "nem én akartam megszületni". Mert a megszületés nem hatalmaz fel borzalmas cselekedetekre.

És most kérdezem: hol vannak az édesapák? Rájuk miért nem panaszkodnak itt a gyermekek? Minden az anya felelőssége?

Az apáknak meg sokak szerint csak az a dolguk, hogy a tv előtt ülve vedeljék a sört?