Miért én vagyok a szemét, amiért elegem van belőle emiatt? 20F
Egyetemre járok, a szüleim tartanak el. Anyuval abban maradtunk, hogy ez így oké. Amúgy anyám nem akarja hagyni, hogy dolgozzák, konkrétan az a feltétele az eltartásomnak, hogy nem dolgozom.
Viszont azzal több probléma is van, hogy hogyan támogat. Kezdjük ott, hogy ugyanakkora összeggel, mint a korábbi két évben. Ennyiből első évben könnyen kijöttem, a koli is kevesebbe került, helyi bérletet sem kellett vennem, mert közel volt az egyetemhez, másodévben volt tanulmányi ösztöndíjam a legmagasabb összeggel, tehát szintén simán kijöttem. Most viszont a koli is drágább, bérletet is kell vennem, meg amúgy a bolti árak is drágábbak, és magamnak vásárolom a kaját, meg úgy mindent, ami a mindennapokban fogy. Konkrétan, ha kifizettem helyi bérletet, országbérletet, meg a kolit, akkor kevesebb, mint hatvanezer forintom marad egy hónapra abból, amit anyámtól kapok. Ösztöndíjam nincs, szociális alapon esélyem sincs rá (a koliba is tanulmányi alapon kerültem be), tanulmányi ösztöndíj offos, hiába van nagyon jó átlagom, az a szabály, hogy egy szálon, egy évfolyamon belül a hallgatók 35 százaléka kap ösztöndíjat (és ez leosztva sávokra), viszont olyan kevesen vagyunk, hogy ez a 35 százaléka a hallgatóknak egy embert jelent, tehát ha nem én vagyok az évfolyamelső a szakon, akkor nincs tanulmányi ösztöndíjam.
De oké, végülis fnyit kevesebb, mint 60 ezerből ki lehet jönni, kinda kényelmetlenül, ha nem költök szórakozásra úgy soha, viszont anyám rendszeresen "elfelejt" utalni. És akkor az van, hogy nem 4, hanem 6 hétig kéne azt a pénzt beosztani, közben meg ki van írva az újabb kollégiumi díj, nincs a már annyim(34 ezer, olcsóbb koliba nem kerültem be), hogy kifizessem. És akkor ott parázhatok, hogy anyám mikor méltóztat utalni, ha már dolgozni nem hagy kvázi.
Ilyenkor jön az, hogy telefonálunk, vagy épp otthon vagyok, próbálom úgy irányítani a beszélgetést a közepétől úgy irányítani, hogy ő hozza fel, hogy aktuális lenne már az a kva utalás. Csak ilyenkor kiakad, még engem csesz le, hogy dehát miért nem mondtam neki, hát ő ""elfelejtette""(két és fél éve minden egyes hónapban folyamatosan), ha rajtam múlik, akkor nem lesz időben befizetve a koli, mert én nem szólok neki. Ha meg szólok neki, hogy hahó , jó lenne utalni, akkor meg az a baja, hogy csak a pénzért mentem haza/csak azért hívtam fel.
Rendszeresen igyekszik az anyagiakkal kellemetlen, megalázó helyzetbe hozni azzal, hogy direkt "elfelejti" a megbeszélt időben küldeni a támogatást. Egyszerűen akármit csinálok, mindig én vagyok lebszva, ugyanúgy megy a szemrehányás, plusz ha személyesen történik, akkor a pár óra mosolyszünet, fintorogva kerülhetés.
Én próbáltam vele megbeszélni ezt, de semmire nem jutottunk. Ha melózom, nem támogat tovább (abból meg nem élek meg, hogy szorgalmi időszakban csak a hétvégéken dolgozom, az órarendem meg ennél többet soha nem tett volna lehetővé), magának nem állít be emlékeztetőt, hogy utaljon, automatikus utalást se állít be, mert ő nyáron meg ünnepekre nem akar utalni, amikor úgyis otthon vagyok (vagy épp dolgozom, ha nyár van) és mi van, ha elfelejti kikapcsolni az automatikus utalást, én ne férjek hozzá a netbankjához, mert biztos meglopom őt. (Érdekes, ő már lopott tőlem, de én tőle soha...)
Zárójeles off:
(Megbeszélés sikertelensége okán elkezdtem munkát keresni, hogy jó, akkor havi egy hétvégén muszáj hazamenni, mert elvárja, csak akkor támogat, de akkor én a tudta nélkül dolgozom a többi hétvégén. Ez az ügy jelenleg ott tart, hogy jelentkezek minden szembejövő állásra, ami nem vár el olyan szakmai tudást, ami nekem nincs, több diákszövetkezeten keresztül, vagy épp a, de amint eljutok oda, hogy mikor érek rá dolgozni, és mondom azt, hogy havi három hétvége, akkor máris el vagyok utasítva.)
Szóval anyámmal nem tudtuk ezt megbeszélni, megint volt egy BESZÓLOGATÁS anyám részéről, én meg hát megmondtam neki, hogy bármi is van akkor, amikor utalnia kéne, dehát pont elfelejti, mint minden kibszott alkalommal, akkor neki épp az a problémája, amit én csinálok, avagy vagy az, hogy mondom neki, hogy heló, utalni kéne (a gyengébbek kedvéért mondom, nyilván, nem így, szó szerint hangzik el), vagy az, hogy hagyom, hogy magától (célozgatok azért) jöjjön rá, hogy ideje lenne utalni. Anyám meg így beközölte, hogy dehát ő megteheti, hogy így viselkedik, ahogyan.
Én meg hát kiakadtak, és közöltem vele, hogy megteheti, csak aztán nem kell csodálkozni, ha nem állok szóba vele, amint el tudom magam tartani.
Ő meg így megállapította nagy sétrtődötten, hogy hát az az én hibám lesz, mert ő a szülő, én meg köteles vagyok tolerálni a viselkedését, ja meg, hogy ez is arról árulkodik, hogy én csak a pénze miatt beszélek vele.
#1 Passzív, vagy anyámnak ad igazat.
Ő ha veszekedést hall, vagy úgy tesz, mintha meg sem hallaná. Ha vele próbálok beszélni anyám nélkül, akkor anyámnak ad igazat, mert "hát végülis többnyire akkor kérek pénzt, amikor hazamegyek"(mondjuk kb 4 hetente megyek, ami egy hónap), anyám jelenlétében meg egyikük sem nyitott a megbeszélésre.
Plusz anyám kezeli a fater fizuját is, akinek ez tök oké.
Mért kéne neki tudnia, hogy dolgozol? De az abszolút nem logikus, hogy ha dolgozol mondjuk 100 ezerért, akkor abszolút nem fizet semmit!
Ne célozgass, hanem kérd a pénzt. Az nem ciki, azt te magad teszed magadnak cikivé. Semmi nincs benne, pénz nélkül nem tudsz élni.
#3 Nem kell tudnia, hogy dolgozom, az addig szép és jó, hogy dolgozom, amikor nem kell hazamennem, de ahogy a zárójeles részben is kifejtettem, én csak hétvégén érek rá dolgozni, az összes órarend így jött ki. Viszont anyám elvárja, hogy kb 4 hetente hazamenjek. Sehová nem vesznek fel, mert csak hétvégén tudok dolgozni, és akkor is fixen kiesik havi egy hétvége.
Nem az a ciki, hogy pénzt kell kérnem. Nekem az a bajom, hogy a szememre van hányva, ha megteszem, és egyebek, amiket a kérdésben kifejtettem. Vagy azon megy a hiszti, hogy csak a pénzért beszélek vele. (Vagy a másik a célozgatós eset)
Egyszerűen rohadt zavaró, hogy ellehetetleníti, hogy dolgozzak, a támogatása épphogy szűkösen elég, de legalább rendszeresen is küldi időben, annyit meg nem ad, hogy akkor úgy osztom be, hogy számolok azzal, hogy nem küldi időben, aztán nekem kell szólni, de ha egyenesen szólok, akkor az is baj, ha célozgatok, az is baj, mindenhogy én vagyok neki a hibás. Mert ha nem egyértelműen szólok, csak úgy, hogy vegye már észre magát, akkor úgy állítja be, hogy az én hibám lenne, ha miatta késne a kolibefizetés, és akkor ezért hallgatom a szemrehányást, ha meg egyértelműen szólok, akkor meg biztos csak a pénzért álltam vele szóba, s akkor azért van szemrehányás.
Nem lehetetleníti el, hogy dolgozzál. Dolgozzál. Pont. Nem tudom, milyen agysebészetet hallgatsz te, hogy hétköznap nem tudsz, de ha mondjuk csak hétvégén tudsz, hát akkor nem mész haza. Ha elvárja, ha nem. Amúgy meg van szád. Amit kinyitva szépen el tudod neki mondani, hogy az a pénz, amit ad, nem elég, ezért diákmunkával kiegészíted.
A pénzre nem célozgatsz, hanem beszélsz. Magyarul. Az esetleges szemrehányását szépen meghallgatod, addig eltartod a füledtől a telefont, nem pedig hisztizel, mint egy lány. Rossz természete van. És?
#6 "Nem lehetetleníti el, hogy dolgozzál."
Dehogynem. Vagy te azt minek nevezed azt, hogy elvárja a havi hazamenetelt? Pont amiatt nem vesznek fel sehová, mert ha baj, hogy hétvégét tudok vállalni, de úgy se minden hétvégét.
"Nem tudom, milyen agysebészetet hallgatsz te, hogy hétköznap nem tudsz, de ha mondjuk csak hétvégén tudsz, hát akkor nem mész haza."
Nem agysebészet, csak rendszerint szr az órarendem. Elvileg ráérnék hétköznap, csak össze kéne egyeztetni az órarenddel. Gyakorlatilag meg azzal szembesülök rendszerint, hogy akkor menjek, ha az adott napon ha a műszak elejétől a végéig ott tudok lenni. Tehát ha nekem a nap kellős közepén van egy random órám, amin kötelező megjelenni, akkor az egyik műszaknak nem tudnék a végéig maradni, mert mennem kell órára, a másiknak meg nem érek oda az elejére, mert akkor meg még van az órám.
Úgy meg nem tudom összerakni az órarendet, hogy jó legyen, mert olyan kevesen vagyunk a szakon, hogy a gyakorlati órákat is egy időpontra hirdetik meg (max ha nem veszek fel minden kötelező tárgyat). Nincs olyan, hogy több meghirdetett időpont, amiből válogatni lehetne. Gyakorlati órára meg be kell járni, különben bukó a tárgy.
Erről: "szépen el tudod neki mondani, hogy az a pénz, amit ad, nem elég, ezért diákmunkával kiegészíted" meg a hazamenésről annyit, hogy szerinted, ha anyám kijelenti, hogy nem támogat ha dolgozom, meg nem megyek haza, akkor mivel vagyok beljebb azzal, hogy maximum nyolc napon dolgozom? Ugyanúgy nem tudnék megélni.
Az nagyon faszán hangzik, hogy megmondom anyámnak, hogy nem megyek haza, mert melózok, ez így jó is lenne, ha itt körbeérne a párbeszéd, csak ő egyetértő bólogatás, meg beletörődés helyett közli velem, hogy hát akkor nem támogat. Én meg anyagilag ugyanott vagyok akkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!