Hogy lehet ezt elfogadni?
Apám mindent öcsémre íratott, soha nem segített semmiben, úgy beszélt velem mint a kutyàval, amíg otthon laktam.
Egy szobanövényt szeretett volna, aki mindig otthon, csendben ül a sarokban. Persze öcsémmel egész más a helyzet. Ő ordít apámmal, aki vissza sem szól neki.
Nem voltam rossz gyerek pedig. Csendes, visszahúzódó, közepes tanuló voltam, amíg elnem kezdtek ott is b.szogatni. Nem mertem bejàrni óràra, mindenki sz.rt rá. Otthon is, a tanárok is. Rosszul esik, hogy a páromat folyamatosan tàmogatják a szülei, engem meg lényegében kimondatlanul kitagadtak. Legalàbb lett volna egy nagy balhé és mondtàk volna, hogy nem kiváncsiak rám, de mintha semmi sem történt volna. Csak így van és kész. Nem az a max 15 millás hàz hiànyzik, csak nem értem. Úgy érzem magamra hagytak minden értelemben. De mègis legyek ott, csak maradjak csendben, ne akarjak semmit, ne kelljen velem semmit csinàlni. Azóta normàlisnak tűnő életem van. van jó munkám, nyugodt életem, mègis ez bànt, hogy mi a baj velem??
Nem tudom nálatok mi a helyzet, nálunk is hasonló helyzet van.
Apumnak az számít aki tovább viszi a család nevét! Mivel én lány vagyok ezért nem foglalkozik velem, a 2 tesómmal folalkozik mert ők viszik tovább a család nevét.
Nem tudom nyílván nálatok mi a helyzet de nálam ez van.
Nagyon sajnálom, hogy ezt kell tapasztalnod. Sajnos sok ilyen szeretetlen szülő van. Talán rosszkor jöttél nekik, úgy értve, hogy váratlanul, vagy valamilyen más életesemény (nehéz szülés, anyagi gondok, haláleset, szülés utáni depresszió, stb stb) eltérítette a fókuszt, vagy nem olyan lettél, amit megálmodtak - ezek gyakran akadályozzák a szülőnek a gyerekéhez való kezdeti kapcsolódását.
Persze ezek nem jogosítják fel a szülőt a negatív, érzelmi elhanyagoló viselkedésre, csak megmagyarázzák. Ha ismered a körülményeket (rá lehet kérdezni is akár), akkor megérted. Elfogadni nem kell, de ha érted, legalább ad egy megnyugvást, hogy nem te vagy a hibás.
Elmész pszchológushoz, ő segít megérteni, hogy mi a szitu és nem te vagy a hülye - aztán kapcsolatmegszakítás.
Velem közölte is apám, hogy bánja, amiért lánynak születtem - oké. :D Köszi, akkor azt hiszem több szót ne is ejtsünk erről.
Néha beszélünk, félévente mondjuk, de ennyi.
Nem értem az ilyen szülőket mint a kérdezőè meg vàlaszolokè.
Vannak szülők akik a fogyatékos,beteg gyermekeiket szeretik gondozzák és nem hagyják cserben, más szülő az egészséges gyerekèt elhagyja beadja meg mostohán bánik vele...
Ahogyan az emberek a házi állataikkal bánnak, úgy bánnak más emberekkel is, csak finomított verzióban. Ez pedig a nevelésre vezethető vissza, és arra mit látott a szüleitől.
Na most valakik rájönnek hol a hiba, és változtatni is akarnak, vagy a párjuk befolyásolja őket pozitív irányban. Vannak akik olyanok lesznek, mint a szüleik, és vannak akik rosszabbak.
A legrosszabbak meg azok, akik A-t mondva B-t tesznek, és állszentségben élnek.
Veled semmi, egy szülő dolga a gyerekével törődni.
Lehet, hogy örökbe fogadtak, vagy nem az az apád akiről azt hiszed.
Hasonló a story, én a legkisebb vagyok van két bátyám, az egyik külön él saját ingatlan a másik, csak hazajár két hetente (távmunka).
Egyetlen unokája az én fiam, és arra nem volt képes, hogy eladja nekünk az egyik házát persze nem fillérekért...
Hasonló a helyzet nálunk is....
Én ha hazajöttem egy 1hibás ötössel akkor miért volt az az egy hiba?
Tesómnak az egyesért ment a buksisimi meg a vígasztalás
Való igaz én suli alatt beteges voltam nagyon
Már felnőttünk, sajnos még itthon lakom....
Múltkor délutáni pihenésből arra kelek hogy tesóm ordibál
Majd tett 1 kijelentést hogy miattam ment tönkre az ő élete is. (Ő diplomás, jogsival kocsival én: 2okj kocsi nélkül
Betegen)
Őszintén: ha öcsém lenne, lehet hogy a sürgősségin várják össze....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!