Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan lehet elfogadni azt...

Hogyan lehet elfogadni azt hogyha az anyám nem szeret úgy, ahogy kellene?

Figyelt kérdés

Az anyukámnak rejtett nárcisztikus személyiségzavara van (nem írom le részletesen a tüneteket), rég óta tudjuk ezt a bátyámmal. A pszichológusom, akivel évek óta együtt dolgozunk, szintén megerősítette az elmondásaim alapján.

A problémám az, hogy mostanában újra és újra előtör rajtam egy nagyon mély kínzó fájdalom, nem is tudom szavakba önteni, tényleg megszakad a szívem, azért a kislányért aki mai napig bennem él és sose volt őszintén szeretve. Úgy szeretnék egy Anyát. Egy igazi Anyát. Nem csak olyat aki megszült, hanem olyat aki igazán feltétel nélkül szeret.

Hogyan lehet feldolgozni ezt, hogy nekem ilyen sose lesz?

Van egy 3 éves kislányom, mindennél jobban szeretem. Amióta ő megszületett azóta érzem ezt a zsigeri igazságtalanságot, és ezt az önsajnálatot. Mert nem tudom elfogadni, hogy engem az én anyám sose tudott és soha nem is fog úgy szeretni, ahogy én szeretem a kislányomat, az életemnél is

jobban. Mit tegyek hogy jobban érezzem magam?

Aki hasonló cipőben jár, nehéz gyerekkorral maga mögött, olyan szülőkkel akik nem igazán állnak mögötte. Ti hogyan élitek meg? Hogy érzitek magatokat?

Én úgy érzem ez egy olyan seb a szívemen ami örökké vérezni fog. Ez a szörnyű anyátlanság, elveszettség, magány. Még úgy is hogy mostmár van egy saját szerető családom. Egy Anyát semmi sem tud pótolni.

#anya #nárcizmus

nov. 3. 15:19

1 2 ❯

1/12 anonim

válasza:

Ritka jó pszichológus, rendkívül etikus is. Ma mindenki narcisztikus, pláne ha szülő.

Amúgy meg szeretet vagy van, vagy nincs.

nov. 3. 15:33

Hasznos számodra ez a válasz?

2/12 anonim

válasza:

Amíg magadat sajnálgatod, megsebzed a kislányodat. De igen. Érzi, hogy anyu bár mosolyog, de szomorú. Van szerető testvéred, van cukika kislányod, neki viszont még csak te vagy! Válj mindkettőtök jó anyukájáva, móka, kacagás, ha nagyon kell, gondolj úgy magadra mint kis Katikára, aki most megkapja mindazt amire csak vágyott. Anya vagy, és te döntöttél így, a pici kapja meg mindazt a harmóniát amire szerződtél mikor világra hoztad. És szépen-lassan, észrevétlenül gyógyulsz közben. Anyud nem volt alkalmas az anyaságra, te attól még lehetsz az. Ha úgy döntesz. Ne a hiányra fókuszálj, imádd azt amid van. Most.

nov. 3. 15:41

Hasznos számodra ez a válasz?

3/12 A kérdező kommentje:

Hát márpedig ő tényleg az... és igen, köszönöm szépen, nagyon jó pszichológusom van, nagyon hálás vagyok neki, mert már rengeteg nehézségen átsegített. Kioktatást, gúnyolódást pedig úgy rémlik, hogy nem kértem. Köszörüld máshol a nyelved.

nov. 3. 15:43

4/12 A kérdező kommentje:

Kedves Kettes válaszoló! Értem nyilván amit írsz, igyekszem is ennek megfelelni és úgy érzem a kislányom nem szenved hiányt érzelmileg. Nagyon boldog kiegyensúlyozott kislány szerencsére. Persze van hogy nem tudom leplezni előtte, hogy szomorú vagyok, de miért is kellene mindig? Emberek vagyunk, nem robotok. Rendben van, ha az ember nem mindig 100% boldog szerintem.

Én próbálok ezekkel a problémákkal megküzdeni, csak néha feljönnek az emlékek, a negatív érzések. Ez a mai nap is ilyen sajnos, most több részletben dolog is történt egymás után a napokban és ilyenkor jobban eszembe jut minden.

nov. 3. 15:46

5/12 anonim

válasza:

Kérdező, én átéltem (és átélem most is, pedig már 50 felett vagyok), amit Te, és tudom, hogy mit érzel. Én anno soha nem tudtam kapcsolódni az anyámhoz (nem rajtam múlt), de azért győzködtem magam, hogy végső soron "elég jó" családom volt. Akkor jöttem rá, hogy ez nagyon, de nagyon nem így volt, amikor a kislányom megszületett. Amikor éreztem, tudatosult bennem, hogy mit érzek én, mit teszek én, hogyan reagálok le egy-egy dolgot én (nem csak baba korában, hanem az évek során is).

Lehet, hogy el kellett volna mennem pszichológushoz, ezt sajnos nem tettem meg. De elmondanám, hogy egyre, egyre rosszabb lett, egyre ahogy telt az idő, nőtt a lányom, jött a kamaszkor, fiatal felnőtt kor, egyre jobban nyomasztott és nyomaszt, hogy adott szituációkban az anyám velem mennyire érzéketlenül (mondhatni szemétül) viselkedett. Egyszerűen nem tudtam (és nem tudom) NEM összehasonlítani akaratlanul is a 30 évvel ezelőtti anyám viselkedését, és a saját érzéseimet a saját imádott fiatal felnőtt lányom iránt. A megértést, a türelmet, a törődő szeretetet, a nem ítélkezést hanem meghallgatást.... Amit soha nem kaptam meg.

Nálam egyre rosszabb (nekem, belsőleg), és anyámat egyre jobban megvetem azért, amilyen volt. Ha nem lenne saját gyerekem, nyilván nem lenne mit viszonyítani, de így a szívemben mindig ott van egy hideg folt, anyámtól egyre távolodtam az évek alatt, évi egyszer ha meglátogatom.

Tegyél valamit (biztosan írnak majd itt hasznos tanácsokat), mert így nagyon pocsék mélyen legbelül.

nov. 3. 15:56

Hasznos számodra ez a válasz?

6/12 anonim

válasza:

Azért kellene, mert a jelenben kellene élned. A jelened pedig a csacsogód (vagy még csak mosolygód). Teljesen igaz, hogy nyugodtan lehetsz szomorú, de azt tartogasd a mostanában fellépő problémákra. Amíg őrizgeted a bánatot magadban, szabotálod a boldogságotokat. Nem szándékkal, de attól még igen. Próbáld átrajzolni magadban az anyádat anya helyett csak egy emberré. Egy olyan emberré akire kívülállóként azt mondanád, ez egy ..... (amit mondanál másra). Esetleg esténként elalvás előtt képzeld el, hogy a te kislányod jön haza a suliból indiánszökdeléssel. Mert ő egy szerető anyához jön haza. Nem tudom írásban elmagyarázni, de ha ilyeneket képzelsz el, akkor így belül egy tök jó érzés önt el, ha pedig a szomorúságodra emlékezel akkor egy nagyon összehúzó, szorongó érzés. Minél többet terelgesd magad a jó érzésbe, attól még nem tagadod meg a múltat, nem ásod el, csak tudomásul veszed, hogy az már elmúlt, nem érdemes kínozni magad vele. De esélyt kaptál, a legszebb esélyt. Mindent úgy csinálhatsz, hogy egész más legyen az eredménye. Hajrá, megérdemlitek!

nov. 3. 15:58

Hasznos számodra ez a válasz?

7/12 anonim

válasza:

Jaj 5, ez de szomorú. Nem gondolod, hogy érdemes lenne most elmenned egy szakemberhez kibeszélgetni ezeket a gondjaidat? Nagyon hasonlóból jöttem és azt írtam le a kérdezőnek, amit én csináltam. De bennem nincs is semmi ilyen, olyan voltam a gyerekeimmel, amit én szerettem volna gyerekként. Mindkettő elmúlt 30, olyan vidám, szabad lelkű emberek lettek, hogy öröm nézni. Annyi boldog emlékük van, hogy nem győzünk röhögni ha szóba kerül. És olyan fiatal a lelkem, hogy el sem hiszem a koromat, semmi szomorúság nincs bennem. (2. és 6. voltam)

nov. 3. 16:08

Hasznos számodra ez a válasz?

8/12 A kérdező kommentje:

Kedves 5-ös! Tűpontosan leírtad, ami velem is történt miután megszületett a kislányom. Akkor értettem meg, milyen érzés anyának lenni, milyen érzés ÚGY Istenigazából szeretni egy gyermeket. Es amióta ezt tudom, összehasonlítom azzal hogy én mit kaptam tőle gyerekkoromban és azóta is. Ráadásul ő nagyon alattomosan csinálta, nem egyertelmű csúnya szavakkal vagy negatív kritikával, így nagyon nehezen jöttem rá hogy mi is történt valójában, milyen az ő igazi személyisége. Az elmúlt 3 évben teljesen megromlott a kapcsolatunk, 1 éve kiköltöztünk külföldre, így nem vagyunk már heti kapcsolatban, mint azelőtt és sokkal sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok azóta. Csak mostanában rámtört megint ez a magány, meg hogy rendben, ebben az esetben a távolságtartás a mérgező szülőtől a legjobb megoldás, de attől hogy tudom; hosszútávon ez a jó, még nem lesz a folyamat kevésbé fájdalmas. Most ott tartok hogy a haragon már túl vagyok, azon a részen amikor állandóan veszekszem velem. Általában megvagyok, úgy éreztem elfogadtam hogy ez van. De mégse teljesen, mert néha még mindig nagyon szomorú vagyok miatta.

nov. 3. 16:09

9/12 A kérdező kommentje:

Kedves 6os! Valószínűnek tartom, hogy te alapvetően egy pozitívabb személyiség lehetsz mint én. Ez igazán szép sikersztori amit leírtál, és örülök a boldogságotoknak! Köszönöm a jó tanácsokat, igyekszem megfogadni őket :)

nov. 3. 16:11

10/12 anonim

válasza:

Kedves kérdező. Ezek az érzések nem fognak eltűnni, de sokat csitulnak majd. Főleg olyankor erősek, amikor az ember olyan élethelyzetben van, ami felidézi.

Nálad ez a pici lányod. Az ember mindig arra az időszakára emlékszik leginkább, amelyik korban a gyereke van éppen.

Egy jó van benne, ha tudatosul, és az ember nem követi le vakon, amit maga kapott.

Sok sikert! Jó leszel benne!

nov. 3. 16:14

Hasznos számodra ez a válasz?

1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Miert nem tudnak ugy elfogadni ahogy vagyok?

Miért nem tudnak elfogadni így ahogy vagyok? Miért kell állandóan piszkálni? Miért nem veszik észre hogy ez nekem nem jó? 16L

Mit tegyek ha még a nagymamám is kibeszél és nem tud úgy elfogadni ahogy vagyok? Más családjában is tesznek az emberek között külömbséget?

Miért nem tudnak elfogadni úgy ahogy vagyok?

Apa miért nem tud elfogadni úgy, ahogy vagyok? Hogy értessem meg vele, hogy így nem akarok vele beszélni, találkozni?

Munkakeresési mizéria avagy hogyan kezeljem, hogy a szülő (főleg apum) nem tudja elfogadni, hogy nem úgy alakul a gyereke sorsa, ahogy ő azt elgondolta?

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »

Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!