Hogyan lehet elfogadni azt hogyha az anyám nem szeret úgy, ahogy kellene?
Az anyukámnak rejtett nárcisztikus személyiségzavara van (nem írom le részletesen a tüneteket), rég óta tudjuk ezt a bátyámmal. A pszichológusom, akivel évek óta együtt dolgozunk, szintén megerősítette az elmondásaim alapján.
A problémám az, hogy mostanában újra és újra előtör rajtam egy nagyon mély kínzó fájdalom, nem is tudom szavakba önteni, tényleg megszakad a szívem, azért a kislányért aki mai napig bennem él és sose volt őszintén szeretve. Úgy szeretnék egy Anyát. Egy igazi Anyát. Nem csak olyat aki megszült, hanem olyat aki igazán feltétel nélkül szeret.
Hogyan lehet feldolgozni ezt, hogy nekem ilyen sose lesz?
Van egy 3 éves kislányom, mindennél jobban szeretem. Amióta ő megszületett azóta érzem ezt a zsigeri igazságtalanságot, és ezt az önsajnálatot. Mert nem tudom elfogadni, hogy engem az én anyám sose tudott és soha nem is fog úgy szeretni, ahogy én szeretem a kislányomat, az életemnél is
jobban. Mit tegyek hogy jobban érezzem magam?
Aki hasonló cipőben jár, nehéz gyerekkorral maga mögött, olyan szülőkkel akik nem igazán állnak mögötte. Ti hogyan élitek meg? Hogy érzitek magatokat?
Én úgy érzem ez egy olyan seb a szívemen ami örökké vérezni fog. Ez a szörnyű anyátlanság, elveszettség, magány. Még úgy is hogy mostmár van egy saját szerető családom. Egy Anyát semmi sem tud pótolni.
Ritka jó pszichológus, rendkívül etikus is. Ma mindenki narcisztikus, pláne ha szülő.
Amúgy meg szeretet vagy van, vagy nincs.
Kedves Kettes válaszoló! Értem nyilván amit írsz, igyekszem is ennek megfelelni és úgy érzem a kislányom nem szenved hiányt érzelmileg. Nagyon boldog kiegyensúlyozott kislány szerencsére. Persze van hogy nem tudom leplezni előtte, hogy szomorú vagyok, de miért is kellene mindig? Emberek vagyunk, nem robotok. Rendben van, ha az ember nem mindig 100% boldog szerintem.
Én próbálok ezekkel a problémákkal megküzdeni, csak néha feljönnek az emlékek, a negatív érzések. Ez a mai nap is ilyen sajnos, most több részletben dolog is történt egymás után a napokban és ilyenkor jobban eszembe jut minden.
4
Kérdező, én átéltem (és átélem most is, pedig már 50 felett vagyok), amit Te, és tudom, hogy mit érzel. Én anno soha nem tudtam kapcsolódni az anyámhoz (nem rajtam múlt), de azért győzködtem magam, hogy végső soron "elég jó" családom volt. Akkor jöttem rá, hogy ez nagyon, de nagyon nem így volt, amikor a kislányom megszületett. Amikor éreztem, tudatosult bennem, hogy mit érzek én, mit teszek én, hogyan reagálok le egy-egy dolgot én (nem csak baba korában, hanem az évek során is).
Lehet, hogy el kellett volna mennem pszichológushoz, ezt sajnos nem tettem meg. De elmondanám, hogy egyre, egyre rosszabb lett, egyre ahogy telt az idő, nőtt a lányom, jött a kamaszkor, fiatal felnőtt kor, egyre jobban nyomasztott és nyomaszt, hogy adott szituációkban az anyám velem mennyire érzéketlenül (mondhatni szemétül) viselkedett. Egyszerűen nem tudtam (és nem tudom) NEM összehasonlítani akaratlanul is a 30 évvel ezelőtti anyám viselkedését, és a saját érzéseimet a saját imádott fiatal felnőtt lányom iránt. A megértést, a türelmet, a törődő szeretetet, a nem ítélkezést hanem meghallgatást.... Amit soha nem kaptam meg.
Nálam egyre rosszabb (nekem, belsőleg), és anyámat egyre jobban megvetem azért, amilyen volt. Ha nem lenne saját gyerekem, nyilván nem lenne mit viszonyítani, de így a szívemben mindig ott van egy hideg folt, anyámtól egyre távolodtam az évek alatt, évi egyszer ha meglátogatom.
Tegyél valamit (biztosan írnak majd itt hasznos tanácsokat), mert így nagyon pocsék mélyen legbelül.
Kedves kérdező. Ezek az érzések nem fognak eltűnni, de sokat csitulnak majd. Főleg olyankor erősek, amikor az ember olyan élethelyzetben van, ami felidézi.
Nálad ez a pici lányod. Az ember mindig arra az időszakára emlékszik leginkább, amelyik korban a gyereke van éppen.
Egy jó van benne, ha tudatosul, és az ember nem követi le vakon, amit maga kapott.
Sok sikert! Jó leszel benne!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!