Apa miért nem tud elfogadni úgy, ahogy vagyok? Hogy értessem meg vele, hogy így nem akarok vele beszélni, találkozni?

Sosem volt tökéletes a kapcsolatunk (nem úgy, mint anyával). De már elegem van abból, hogy mindenbe bele köt, ami velem kapcsolatos. Elkezdtem egy főiskolát, nem tetszett, így otthagytam, most ha úgy tetszik, nem csinálok semmit. Amúgy eseménydúsan telnek a napjaim, csak ezen az oldalon az a "semmi" kategória, így inkább ebbe nem megyek bele...

Most volt apa szülinapja pénteken, ezért odamentem (3 órás út autóval csak oda). Kapott egy nagyon jó ajándékot, erre közölte, hogy neki az lenne az igazi meglepetés, ha arról mesélnék neki, milyen a suli.

Folyton ezzel jön, meg hogy bezzeg X, meg Y mennyire szeretik az egyetemet, főiskolát. Mindig ezzel jön és nagyon jól tudja, hogy csak veszekedés lesz a vége.

Az mivel lenne jobb, ha azt tanulnám, ami nem érdekel? Semmivel.

Nem értem, miért kell így viselkednie. Anya, a nevelőapám, a nagyszüleim, mindenki elfogadta ezt és nem piszkálnak. Örülnek, hogy boldog vagyok.

Max. ha nem lesz mesterdiplomám, átveszem anyáék vállalkozásait és kész, ők már évek óta ezt szeretnék.

Így sem apa által élek úgy, ahogyan, szóval azt sem mondhatja, hogy ő mindent megad nekem...

Elegem van, hogy minden beszélgetésünknek az lesz a vége, hogy én kiborulok.