Az apám minden egyes dologban engem hibáztatott, soha semmiben nem adott igazat, minden alkalmat megragadott, hogy tiszteletlen legyen velem, és úgy kezelt mint egy 5 évest, miért?

Mióta az eszemet tudom, minden egyes alkalommal bármi van, én vagyok a hibás, én vagyok a tiszteletlen.

Emlékszem, amikor még középiskolás voltam, minden egyes nap célozgatott rá, hogy én mennyire rossz tanuló vagyok, hogy neki kell engem átkönyörögnie a középiskolában, hogy egy vagyon rámegy arra, hogy minden külön tanár foglalkozzon velem, hogy ne bukjak meg, mindig röhögtek rajtam a haverjával, hogy mennyire béna vagyok, miközben a haver gyereke milyen tökéletes, mekkora penge, mekkora osztályelső.

Emlékszem felvettek az egyetemre, a csodagyereket nem, odaszúrtam, hogy akkor most akkor mi van, itt megint én voltam a tiszteletlen, hogy mit képzelek magamról, mintha nagy dolog lenne, hogy felvettek.

Elvégeztem az egyetemet, itt ment a szarozás, hogy egy mester már nem menne.

Elvégeztem a mesterszakot, lett egy nagyon jó és jól fizető munkahelyem, ezek után pedig azt hallgathattam, hogy a jó munka és a jó fizetés nem minden, attól még egy tiszteletlen proli vagyok, a diploma nem egyenlő az intelligenciával.

Nagyon elegem volt mindig is abból, hogy bármit csinálok, mindig van magyarázat arra, hogy miért vagyok egy idióta.

Ezek mellett akárhova mentem, mindig bekellett számolnom, hogy hol vagyok, mikor értem oda, mikor indulok vissza, mikor érek haza, és mit csináltam ott ahol éppen vagyok.

Az egyetem után otthon éltem még egy ideig, mert gyűjtöttem a pénzt, és emlékszem itthonról dolgoztam a másik szobából, a haverja folyamatosan ordibált, behallatszódott a meetingbe, szóltam, hogy dolgoznék, és fater azt mondta, nem is értem miért, hogy kitörölhetem a 2 diplomámmal, ha ilyen tiszteletlen vagyok, hogy megzavarom a mulattságot, majd azt mondta, hogy csak egy együgyű vagyok.

Ezek után full leégve, de elköltöztem, és most nagyjából anyagilag már stabil vagyok.

Soha nem értettem, és a mai napig nem értem, hogy miért csinálta ezt velem, anyukámmal nem tudtam megbeszélni ezt soha, mert 16 évesen elhagyta a családot.