Tényleg tiszteletlen lennék a szüleimmel?

Idősek, betegek, veszítik el a hallásukat, így nehezebb a kommunikáció. E miatt inkább hosszabb szavakkal fejezem ki magam, hogy legalább ha egy részét hallják jobban összetudják rakni, más különben megy az értetlenkedés.

Példák erre:

-Megcsinálom.->Elfogom készíteni az [aktuális feladat]-ot.

-Megyek.->Megyek oda hozzád, Anyu/Apu. (Ezt főleg akkor ha szólnak én meg a ház másik végén vagyok, ha nem hallanak választ lekiabálnak hogy ignoráns vagy süket vagyok.)

-Főzök.->Készítem a [aktuális étel]-t.

Ugyan olyan szépen és tiszteletteljesen beszélek velük mint eddig, de szerintük bolondként kezelem őket, pedig nincs így. Szimplán így egyszerűbb a kommunikáció. A rövid szavakat sosem értik meg szinte. Mindig félteértés van belőle, és kiabálás. Pl. "Anyu, főzök. MI GŐZÖL? Főzök! MENŐZÖL? UGYAN KINEK? FŐZÖK! GYERE MÁR [apám neve] NEM ÉRTEM MIT MOND!" Aztán ugyan ez megy tovább mert apám talán még süketebb. :'DD Bennem tényleg nincs rossz indulat. Mindent megteszek az idős szüleimért. Visszaköltöztem hozzájuk mióta nehezen látják el magukat, pedig már már kialakulóban volt a saját életem. Tényleg rossz és tiszteletlen lennék vagy csak nyűgösek az időskor miatt? 23f