Elegem van az apámból! Más is érez hasonlóan?

Pár hét és elköltözöm otthonról, szóval engem ez most már kevésbé fog érinteni, de azért mégis leírom, mert kissé elkeserít a helyzet.

Apám nem alkoholista, ennek ellenére nagyon agresszív tud lenni velem és anyámmal, főleg anyámmal. Aki meg nem tud most lépni semerre az anyagi helyzete miatt; épp egy súlyos betegségből lábadozik. Apám nem szereti már és még csak nem is tiszteli, valószínű, hogy csalja is. Itthon csak elvárja, hogy főzzünk rá és takarítsunk utána, de az ételt fikázza, a munkánkat meg semmibe veszi. Volt, hogy a félre tett pénzemet kivette a fiókomból (azóta semmit nem tárolok itthon), anyám táppénzét is anno ő vette fel, mondván, hogy közös kassza. De mindent a motorjára költött. Én is adtam neki nem keveset, azt is a mocira költötte. Természetesen fizetek egyebet is, hiszen itt elek egyelőre, de a hobbijait nem szeretném finanszirozni, mert a saját jövőmről is gondoskodni kell. Plusz anyámat is segítem. Volt, hogy üzlettársakkal sem volt korrekt.

A másik, hogy mint ember is nagyon leadta: másokat undokul kibeszél, hogy ilyenek meg olyanok, magát meg feljebb képzeli, holott lusta, igénytelen, alig fürdik, telefingja a házat, koszol, rendetlen, meg nyitott ajtónál veri a f...t pornóra. Már lebukott párszor. De a legrosszabb, ahogy anyuval beszél, a betegségéért is hibáztatja, visszamenőlegesen is.

Lehet, hogy nem kéne a saját apámról így beszélnem, de amennyire szerettem gyerekként, felnőve látom igazán, hogy valójában önző ember.

Nem tudom mi lesz anyummal, össze kellene szedje magát, hogy elválhassanak, de még nem áll készen... plusz a nagyszülőkkelis gond van, miattuk még nehezebb lépni, de ez már egy másik történet.