Más hogy éli ezt meg, már ha van még aki hasonlóan járt?

Szüleim baba koromban elváltak. Édesapám külföldön él, nem tartottuk vele sokáig a kapcsolatot. Nevelő apám sajátjaként nevelt ameddig el nem váltak anyukàmmal. De még most is jóban vagyunk, ugyan úgy gyerekeként kezel.

Most sem anyukámmal lakok itt a válásuk után hanem nagyszüleimnèl mert anyukám itt hagyott úgymond. leginkább nagyim foglalkozik velem mert papám dolgozik még.

Anyukám felém sem nèz, kerül, csak akkor jön látogatni ha már nagyon muszáj. apukámmal facebookon beszélgetünk kb 3 hetente.

Eddig azt hittem anyukám szeret, bár mindig is éreztem valami nincs rendben a kapcsolatunkal. Fájt hogy sosincs igazán jó anya-lánya kapcsolatunk.

Mint később kiderült amennyit foglalkozott velem azt is nevelő apum hatására tette.

Ez nagyon fájt így hallani pedig sejtettem hogy így van.

Az is kiderült ők nem is akartak engem csak úgy születtem, és mikor nem érte el velem anyukám a kellő hatást már nem lehetett elvetetni..

Mikor nevelő apummal össze jöttek nevelő apum beszélte rá anyukámat hogy ne adjon örökbe stb

:/ nagyon fáj ez nekem pedig nemrég még őt szerettem a legjobban. Ha mostanában rá gondolok majd megszakad a szivem hogy hogy lehetnek ilyen szüleim.

És az a legrosszabb ha nem váltak volna el nevelő apumék én nekem ez mindez le sem esik és majdnem hogy sosem tudatosul bennem hogy anyukàm ennyire nem akart gyereket (vagy engem).

Egyébként semmilyen gyerekkel sem tud semmit kezdeni, nem gyerekcentrikus. Előre félek milyen fájdalmat fog okozni ezzel a gyerekeimnek is.

17 L