Hogy lehet elviselni lelkileg ha rájöttem hogy a szüleimnek saját maguk a legfontosabbak és folyamatosan engem hibáztatnak?
Sziasztok!
Korábban írtam ki ide kérdést a szüleimmel kapcsolatban, hogy mindig csak ígérgetnek, hogy segítenek ha szükségem lesz rájuk, de közben amikor kértem őket, mindig kifogásokkal jöttek, és úgy érzem a tesóimat jobban szeretik. Többen írtátok, hogy ne foglalkozzak velük, és ha ilyenek valószínű nem is szeretnek, a tesóim fontosabbak és valószínű a jövőben is ennyire számíthatok majd rájuk.
Ez volt a korábbi kérdésem: https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..
De sajnos nem olyan könnyű ezt elengednem, kb 2 hónapja alig beszélünk, kértem őket, hogy gondoljanak bele nekem milyen érzés lehet, hogy nem számíthatok rájuk, kértem tőlük pár hetet, hogy addig ők is és én is lenyugszunk. De ők továbbra is írkálnak, most azt, hogy tönkre teszem őket és majd ha a síron túl lesznek, akkor fogok gondolkozni. Ez borzasztóan fáj. Soha eszembe nem jutott volna nekik ilyeneket írogatni.
Apám emellett anyámat hibáztatja, szerinte csak ő ígérte nekem, hogy segítenek ha bajban vagyok (ez nem igaz), anyám meg a nagyszüleimre mutogat, hogy vele is így bántak és majd megtudom ha gyerekem lesz. Szerintük beteges tőlem, hogy letiltottam a telefonszámukat. (mivel telefonban is kiabáltak és ott is engem hibáztattak, így nem akartam velük beszélni)
Hogyan lehet ezt feldolgozni? Hogyan legyek túl azon, hogy a szüleim ezt csinálják? Mi lenne a helyes lépés? Sajnos van egy nagymamám aki szintén abban a városban él mint ők, és vele nem szeretném megszakítani a kapcsolatot.
A helyedben beszélgetnék erről egy pszichológussal, én is hasonló helyzetben vagyok, hallani sem akartam a pszichológusról, de mióta járok sokkal jobban érzem magam. Eleinte kellemetlen beszélni ezekről a dolgokról, de mondjuk az 5.alkalom után már egyáltalán nem ciki.
Nyilván a gondokat neked kell megoldani, de rengeteg tanácsot tud adni.
válasza:Reménykedni nem reménykedem, de épp amikor már kezdenék jól lenni, meglátom, hogy írnak és újra rosszul leszek. És egyszerűen nem értem ez nekik miért jó.
A nagymamámnak annyi köze van, hogy kb napi szinten beszélnek anyámmal, én ritkábban hetente kéthetente írok a nagymamámnak, hogy miújság, de 100%, hogy anyám nem mondta neki, hogy nem beszélünk. (Anyám ilyen, sose szól arról ha baj van.) Ha meglátogatnám a nagyimat, az lenne az első, hogy ő szólna anyámnak, vagy csak megkérdezne engem megyek-e a szüleimhez, én meg nem akarnék hazudni neki, így megtudná a nagyim, hogy anyámékkal nem beszélek, és elkezdené piszkálni anyámat, amiből megint balhé lenne, hogy én rossz helyzetbe hoztam a nagyim előtt. (Mert hazudott az anyjának.)
válasza:
válasza:A nagymamáddal kapcsolatban: Ne gondold, hogy ugyanazt gondolja, mint a szüleid, és azt se, hogy anyád neki reálisan mondja el, mi a helyzet köztetek! Anyád hazudik, titkolja, maszatolja a bajait is, ne számíts rá tovább.
De nagyon is gyakori eset, hogy a nagymama sokkal jobban szeret, sokkal jobban elfogad, mint a szüleid - talán mindig is így volt, talán kicsi korodtól féltékenyek voltak arra, hogy a nagymama jobb viszonyban van veled, mint ők.
Én azt javaslom, keresd meg a nagymamádat, beszélj vele őszintén (ne anyádat szidd, ne csak vele foglalkozzatok)! Szerintem ő sokkal többet segíthet, mint bárki más. Talán. Nem biztos, de nagy esélye van.
Van olyan, hogy annak idején ő sem volt igazán jó anya, a lánya (anyád) érezte ezt, emiatt most őt hibáztatja a saját viselkedéséért. A nagymamának amiatt lehet örök lelkiismeretfurdalása is. De a felnőttnek saját magáért kell felelnie, nem mutogathat vissza a szüleire, amiért ő maga most képtelen normális anya lenni.
Viszont az idősebbek (nagymamád) már sokkal többet tudnak a saját és a gyerekük, unokájuk életéről, megtanulták a saját hibájukból, hogyan kell a gyereket jobban szeretni, megérteni, segíteni ...
A legtöbb nagymama sokkal bölcsebben szereti a gyereket, mint az anyja (és mint ő maga tette fiatal anya korában). Tanult a saját hibájából, az unokáján akarja helyrehozni, amit régen a gyerekén talán elrontott. Ez annyira gyakori, hogy szinte minden nagyszülő jobban szereti az unokát a gyerekénél.
Próbálj a nagymamáddal közelebb kerülni, beszélgetni, segítséget kérni. Kérj tőle diszkréciót, kérd meg, ne rontson neki a lányának a te dolgaiddal! Remélhetőleg meg fogja érteni. Hidd el, neki biztosan fontosabb vagy te, a te szereteted, mint anyádnak.
Ettől függetlenül a mostani helyzetedben komoly pszichiátriai segítségre is szükséged van.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!