Miért "tabu" még mindig az, hogy igenis vannak rossz, mérgező anyák?
Az én anyám negatív, lelkileg bántalmazó, kontrollmánias szülő volt, akivel felnőttként megszakítottam mar a kapcsolatot évekkel ezelőtt. Kemény gyerekkorom volt mellette, szeretet nélkül, csúnyán szólva alig vártam a napot, hogy megszabaduljak tőle, pedig a végén már csak évi 2-3 alkalommal találkoztunk, beszéltünk, mert ő sem volt rám kívancsi.
De mindig azt tapasztaltam, hogy furcsán néznek az emberre, ha kiderül, hogy nem tartja a kapxsolatot a szülőjével, mintha olyan elképzelhetetlen lenne, hogy valakinek sz*r anyja van. Max. ha naponta veri, akkor azt mondják, oké, de egyèbként ha "csak" lelkileg csinál ki, az mintha nem létezne.
És ugyanezt látom, olvasom ilyen jellegű cikkek alatt is kommentben. Hogy csakazanyád. Csak felnevelt. Ő biztos csak jót akart, de ezek a mai gyerekek olyan hálátlanok. Hogy milyen szemét dolog eldordulni egy szülőről, biztos nem tett semmi olyat, hát senki nem tökéletes, blablabla.
Pesig nyilván ha eljut az ember oda, hogy kompletten megszakítsa a kapcsolatot is teljesen, elég sok komoly dolognak kellett törtennie, nem annyinak, hogy anyj beleszólt valamibe.
Őszintén, engem is zavar néha, hogy nagy nehezen megléptem, hogy igenis megszakítsam a kapvsolatot es ne engedjem a további bántalmazást es a társadalom tovább tolja rám, hogy én vagyok a sz*r, mert egy szülő ilyet nem érdemel. Nem értem.
Mi az oka szerintetek ennek, hogy a társadalom nem képes elismerni, hogy igenis vannak tényleg rossz anyák, és nem csak attól rossz valaki, hogy veri vagy éhezteti a gyerekét?
A legtöbb embernek van egy olyan elképzelése, hogy a gyerek hálával tartozik a szüleinek, amiért felnevelték, és ennek a hálának a legtöbb ember egyébként eleget is szokott tenni.
Sajnos van olyan eset, amikor a szülő érdemtelenné válik erre a hálára, de abban van igazság, hogy mégiscsak felnevelt, tehát attól függetlenül hálásnak kell lenned, szerintük. Ezek az emberek csak azt felejtik el, hogy A SZÜLŐ AKARJA A GYEREKET, és nem fordítva, tehát a gyerek már azzal meghálálja a dolgokat, a szülőt szülői szerepbe helyezi, és a felnevelés minőségének függvényében "tartozik" a gyerek a szülőnek a későbbiekben.
Azert mert regen ez volt belenevelve-vagy inkabb beleverve a gyerekbe.
Akarmilyen is, csak az anyad/apad/nagyanyad-apad/testvered stb. Mindig meg lehetett magyarazni, mindig lehetett validalni a feregseget. Nem szamitott, hogy apad eljatszotta a fizeteset, anyad vert, a nagyszuleid mocskolodtak. ✨csakarokonod✨
Nagyanyam 80 eves, viszonylag modern felfogassal. Okostelefonja van, facebookja, youtubeozni is szeret, sot annak idejen el is valt, papam nem az elso ferje volt. Mondja is a mai napig, milyen szar anyja volt, de ugyanugy hozzateszi: megiscsak az anyam volt. Mintha a bantalmazo, semmirekello, alkoholista eroszakos akarmilyen rokonnak meg kellene bocsatani, el kellene fogadni, hogy ilyen.
Azért, mert régen elvárás volt hálásnak lenni, amiért a szüleid felneveltek.
Nem értem, miért, mikor nem én akartam, hogy megszülessek, szóval nekem semmi hálát nem kell éreznem az irányukba, ugyanis ALAP, hogy etetnek, iskoláztatnak, ruháztatnak, mivel ŐK akartak engem, és nem én hisztiztem ki, hogy de-de szüljél gyereket, pls!
Én sem tartom anyámékkal a kapcsolatot és full nem érdekel más véleménye. Hála... persze. Semmit nem tettek, amiért köszönetet kellene mondanom nekik - egyetlen dolguk volt, szeretetben felnevelni, ha már annyira akartak gyereket. Na, ez sem sikerült nekik.
Persze, persze könyvek szólnak erről, de a mindennapokban erről nem ildomos beszélni, mert elítélnek.
A saját anyám tagad mindent és szerinte csak fantaziálok, meg kitalálok dolgokat.
Akkor egy idegen, hogyan lenne megértéssel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!