Testvéremnek vagy anyámnak van igaza?

Előre szeretném leszögezni hogy csak kíváncsi vagyok mások véleményére, tapasztalataira az adott helyzetről, nem igazságot akarok tenni.

Szóval az van hogy a húgom elkezdett ismerkedni egy roma származású fiúval, aki 2 évvel fiatalabb nála. Én találkoztam a sráccal, nem volt vele semmi baj, kicsit visszahúzódó és ennyi, de ez nem gondolom hogy gond. Nem láttam hogy csúnyán bánna tesómmal vagy bármi, de nyilván nem sokat láttam a kapcsolatukból hogy ezt teljesen megítéljem.

Nade a lényeg hogy anyám és apám megtudta hogy ők együtt vannak (nem tőlem, lebuktak hogy együtt romantikáztak a parkban) és nagy vita kerekedett belőle. A szüleink szerint a húgom fiatal, nincs élettapasztalata így nem tudja felmérni, hogy nem kellene ilyen származásúakkal ismekednie, főleg hogy mint kiderült a srác apja nagyon agresszív, verte az anyját is, úgy menekültek előle el. A szüleim szerint emiatt a fiúnak is a "vérében van" ez a viselkedés. A negatív megítéléséhez apám rossz tapasztalatai is hozzájárulnak (egy roma származású barátja megpróbálta leszúrni a középiskolában valamikor régen) és emiatt is tiltják nagyon. A megítélésen tovább rontott, hogy mikor 3 hónapja ezek lejátszódtak akkor úgy volt hogy szakítottak, de a héten kiderült hogy ez csak kamu volt és végig együtt voltak. A szüleink szerint ez elég negatív hogy egy olyan kapcsolatot tartanak fenn amiben folyamatosan hazudni kell, és hogy ez sosem lesz egészséges, mert se egy családi ebéden, se semmilyen más családi eseményen nem fognak tudni megjelenni együtt +apám fél hogy húgom nagyon sok hátrányos megkülönböztetést fog kapni az életben, amiért roma a párja, hogy el fogják ítélni. Emiatt félnek anyámmal hogy bajt hoz a nyakukra ha egyszer pl. az apja felbukkan hogy "bosszút álljon" amiért elhagyták meg ilyesmi.

A húgom ugyanakkor nagyon védi mind a fiút, mind a romákat összességében mert egyrészt szereti a srácot, másrészt attól érzi magát menőnek hogy átvett egy-két roma haverjától (tehát nem a párjától kifejezetten) egy ilyen nagyzolós-flegmázós stílust (pl. sokszor ecseteli hogy ha nem úgy csinálja a dolgokat akkor valamelyik barátnőjét megtépi a trolin/buszon vagy hogy megmondta valamelyiknek hogy a város adott részére ne merjen jönni mert kitépi az összes haját, emellett anyával is flegmázik hogy neki ne akarja megmondani mit csináljon, mert ő neki senki nem parancsolgathat).

Én nem tudom igazából hogy kinek lehet igaza. Megértem részben a hugomat, mert nyilván szerelmes és persze hogy természetes hogy védi a fiút, na meg 16 éves szóval abban a korban is van hogy most lázad úgymondd.

De mellette anyáékat is megértem abban, hogy a hazudozás-flegmázás nem a jó irány, meg nyilván megértem a rossz tapasztalataikat is (bár ettől nem kellene átmenni rasszistába) meg hogy féltik tesómat. Meg persze a szkeptikusságukat is abban, hogy megéri e ennyire hazudni meg ilyesmi egy fél éves kapcsolatért aminek jó eséllyel vége lesz (hozzá kell tenni hogy húgomnak ez a 4. kapcsolata és az előző is mind "élete szerelme" volt). De ugyanakkor másnak érzem ahogy erről a srácról beszél szóval nek tudom.

Szerintetek? Ti kinek adnátok igazat?