Normális, hogy ilyen sűrűn kellene beszélnem anyámmal?
30 éves vagyok, a párommal együtt élünk. Eddig anyámmal 2-3 naponta beszéltünk telefonon és mellé mindig írt este, hogy jóéjt. Ez egy idő után ez abba maradt, viszont a 2-3 naponta telefonos beszélgetést még továbbra is elvárná. Ha nem hívom hanem csak 4 nap után már írogat, hogy mi újság velünk. Én ezt így soknak érzem, ráadásul nem is tudok neki mit mondani, megtárgyaljuk az időjárást, meg elmondja ő miket látott olvasott és kb ennyi, bár megkérdezi tőlem hogy vagyok, de amikor elmondom csak elintézi egy "aha"-val és rögtön mondja az ő történéseit.
Ráadásul ha tudja, hogy utazunk haza meglátogatni őket be kell számolnom arról, hogy mikor indul a vonatunk, elindultunk-e már, mikor érünk Pestre, odaértünk-e már, mert ha nem tudják azt mondta fél, hogy biztos baj történt velünk. Nemrég apám le is szidott mert nem írtam le nekik mikor indulunk haza... Én erre megmondtam neki, hogy hagy ne kelljen már állandóan írnom, majd szólok ha eszembe jut, időm van rá, vagy kedvem, de nem értik.
Valahogy ez így nekem sok. Nem gondolnám, hogy ilyen sűrűn kellene beszélnünk, de azt érezteti velem anyám, hogy ez a normális, sőt szerinte még többet kellene.
Ti mennyit beszéltek a szüleitekkel és milyen sűrűn?
válasza:Ja, igen, én kb. heti 1x írok a szüleimmel, ezen kívül, amikor valami LÉNYEGES történt.
A "képzeljétek, ma is ködös az idő" - az említésre sem méltó, nem még felhívjam ezért őket. :D hogyne.
Az pedig alap, hogy felnőttként kezelnek szóval szóba sem jöhet, hogy nyomozgatnak utánam, vagy elvárják, számoljak be arról, hogy felszálltam a "xy városba" tartó vonatra. Nonszensz.
válasza:Jézusom, 24-es, hiába próbálod normális dolognak beállítani, nagyon nem az ilyen szintű 0-24 leskelődés. Uramatyám... Engem gyerekként nem ellenőriztek ennyire, nem még felnőttként.
Nulla magánszféra.
válasza:"Ja, igen, én kb. heti 1x írok a szüleimmel, ezen kívül, amikor valami LÉNYEGES történt."
Hát nézd, egy szerető anyát alapvetően az is erdekel, mit evett a gyereke, ki szólt hozzá aznao bunkón, milyen öröm érte, stb. Lehet, hogy nem hívosgatja emiatt naponta a gyerekét, mert nem akar tolakodó, zavaró lenni, de azért az se normális, ha a te anyádnak heti egyszer van rá igénye, hogy váltson veled pár szót.
Tudom, most mondod majd, hogy dede, de sajnos nem. Nem azt mondom, hogy nem szeret, de azért nem olyan nagyon, mint egy átlag anya, aki szívesen beszél akár apróságokról is a gyerekével, tekintve, hogy őt szereti a legjobban a világon.
33-as szerintem abban van a lényeg amit mondasz: "őt szereti a legjobban a világon" Nos én sosem éreztem ezt gyerekkoromban. Amikor beteg voltam igen gondoskodott rólam, de ezen kívül mindig fontosabb volt mások mit szólnak. Apám édesapjával azért nem találkozhattunk mert anyám szerint koszos helyen élnek és nem engedte, hogy meglátogassanak minket. A nagyszüleimre folyton gúnyos megjegyzéseket tettek, főleg anyám az apai nagyanyámra. Ha mentünk valahova kirádnulni oda kellett mennünk ahova anyám akart, mert ő egész évben főzött meg takarított ránk és ennyi pihenés járt neki.
Amikor megismertem a párom és láttam milyen bensőséges a kapcsolata az anyjával irigyeltem őket, mert valahogy nálunk nem volt ez. De közben meg persze anyám elvárta, hogy mindenről beszámoljak neki, és szerinte hálátlan voltam ha nem jelentkeztem, mert ő ilyet sosem tett az ő szüleivel.
Tényleg nagyon szeretném átélni milyen érzés az amikor a szülődnek te vagy a legfontosabb, de jelenleg és régen is azt éreztem, hogy saját maguk a legfontosabbak.
És ezért is tettem fel a kérdést, mert azok miatt amik történtek, nem érzem azt, hogy én fel akarom 2-3 naponta hívni, nem érzem azt, hogy be akarok neki számolni a dolgaimról.
Nyilván egy normális szülőnél én is szeretném keresni őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!