Lehet, hogy megbántam a különköltözést a szülöktől, életem nagy hibája volt vagy csak meg kell szoknom?
A sztori megértéséhez fontos infó, hogy édesapámmal (60) nagyon közeli és bensőséges már-már lelkitárs szintű kapcsolat volt (lelki támogatás, hosszú beszélgetések, nyitott gondolkodás). Édesanyámmal (62) nagyon más a gondolkodásunk és őt igazából semmi sem érdekli a saját világán kívül. Nem is tud egyedül elintézni semmit, világéletében mindig mástól várta az istápolást. Sajnos nagyon negatív a gondolkodása, ami ellentétes az én nyitott és pozitív világnézetemmel, ettől függetlenül mindig megadott mindent és jó anya.
Szüleimnek volt egy jó állapotú háza szép nagy kerttel az északi agglomerációban. Kisebb-nagyobb megszakításokkal hosszú évekig éldegéltünk egy telken külön bejáratú elszeparált házrészben. (Volt hogy pár évre elmentem albiba Budapestre hiszen mindig oda vágytam de mindig visszajöttem a szülői házba) időközben felnőttem és elkezdtem diplomásként dolgozni Budapesten ezért kijött mindenfajta agglomerációs nyűg (ingázás a dugóban, közelekedés, nincs éjszakai élet stb.) amit minden évben egyre nehezebben viseltem.
Sajnos tavaly meghalt édesapám és nehezen tudtunk feldolgozni édesanyámmal. Megpróbáltuk továbbra is élni a kis életünket, de már semmi sem volt olyan mint eddig, anyum csak még negatívabb és zárkozottab lett én bennem meg újra nagyon durván előjött a Budapestre költözés iránti érzés. Mivel még nem volt saját lakásom, és a mai árak/kamatok mellett nem akartam 20 év hitelrabszolgaságba taszítani magam, még tavaly elkezdtünk gondolkozni a ház eladásán, és idén sikerült is eladni viszonylag jó áron.
Pár hónapja költöztünk külön, de nem éreztem az a végre beteljesülés euforikus érzést. Pedig végre itt vagyok Budapesten van egy saját lakásom gyerekkorom óta ezt szerettem volna. Közel vagyok mindenhez, járok bulizni, azóta lett szociális életem, barátaim, a munkahelyem 15p metroval, jól keresek. Anyumnak sikerült vennie egy hasonlóan jó állapotú házat, de teljesen idegen környéken (déli agglomeráció) azóta is csak szomorkodik, hogy megbánta ezt az egészet és csak nekem akart segíteni ezzel, hogy elkezdjem az életem.
Mostanában kezdett előjönni belőlem is az érzés, hogy mi a francnak kellett megbolygatni ezt az egészet, hiszen volt egy jól bejáratott rutinos életünk és külön elszeparált házrészünk kerttel, viszonylag jó helyen közel a vonathoz a nyugati vonalán (így lényegében nem volt annyira messze a belváros) és ami a legfontosabb hogy együtt voltunk... féltem is anyumat egyrészt hogy ne menjen az egészségére, hogy most olyan helyen lakik amit nem szeret, illetve így egyedül hogy fog boldogulni, hiszen mindig valaki segített neki.... Úgy érzem hogy miattam kellett feladni az életét és egy olyan szituációba kényszeríttem ami számára nem komfortos, pedig ő csak segíteni akart.
Barátaim nyilván azt mondják ez a helyes és az élet rendje, de ez a döntés az én vállamat nyomja, egyre inkább elbizonytalanodom, hogy vajón jó döntés volt-e. Gondolkoztam már pszichológuson, de attól tartok hogy nem segítene.
Túlgondolom ezt az egészet? Vagy csak meg kell szoknom(nunk) az új felállást?
Info még, hogy a mostani új helyén előjöttek közmű és statikai problémák is a házzal (tudom ez bárkivel előfordulhat) csak ez is hozzájárul, hogy nem érzi jól magát
válasza:19 es, miért beteg szimbiózis ez, ha jó anya volt és jól egyeznek, miért modern manapság ezt társfüggőség betegségnek nevezni?
Miért normálisabb minimálisra csökkenteni egy jó kapcsolatot es föltétlen újabb és újabb idegeneket bevonni mániákusan az életünkbe, gyűjteni az embereket a facebookra, instára a likeokért is, az miért normális?
Mikor olvashatjuk 10 éve naponta a gyakorin, hogy ezek a nagy társ és boldogságkeresések, ismerkedések es bizalom mekkora seggreesésekkel végződnek!
97% szarul végzi!
Én nem azt mondom, hogy aludjanak az emberek az anyjukkal egy ágyba, de miért kell minimalizálni a kapcsolatot, ha jó?
Ha az anyja jót akar neki es megbízható, ha baja van, miert egy idegennek mesélje (mert így egészséges?!) aki többnyire irigyeli esetleg, vagy nem a javát akarja?
Nem értem ezek a nagy önállók akik elfutottak otthonról es a szülőket meg se ismerik szinte már (mert EGÉSZSÉGES ÉS ÖNÁLLÓ) mire vitték? Töltik meg a pszihiátriát!
De modern lett ez a fuss el anyádtól jó messze rúgj bele es élj boldogan!
Nem lenne jobb meg is fojtani?
Csak úgy hogy tutti önálló legyél, ne tudjon hívogatni, elvégre nagykorú vagy! Agyatlanok!
válasza:21.: Engem inkább az érdekelne, miért vált ki belőled ekkora indulatot a kérdés?
Miért vagy ennyire pesszimista a párkapcsolat témájával kapcsolatban?
A pszichiátriát meg nagyrészt azok töltik meg, akik nem tudtak leválni az anyjukról.
Amit propagálsz, az az, hogy valaki ne merjen felnőtt életet élni, jobb az anyai fészek melegében még 40 évesen is, kapcsolattal se próbálkozzon, mert baj lesz, jobb inkább szüzen recskázni a gyerekszobában 40 évesen.
Neked szerintem valami szorongásos zavarod van, nem tudtál leválni az anyádról, nem tudsz kapcsolatot létesíteni és ideológiát gyártasz hozzá.
Amúgy a kérdezőnek és az anyjának is szorongásos zavara lehet, egészségtelen szimbiózis van köztük. Mi lesz a kérdezővel, ha egyszer meghal az anyja, felköti magát, mert nélküle nem tud majd élni? A jó gyereknevelés eredménye az, hogy egyedül életképes az utód, akár külföldre települhet, képes eltartani magát.Az anyukának itt magának is gondja volt a felnőtté válással, mert írja a kérdező, hogy az apja vádőszárnyai alatt élt, önállótlan volt. Tehát anyuka is most kínlódik azzal a feladattal, amit ideális esetben huszonévesen kellett volna megoldania.
Köszönöm az empátiátok és a kommenteket, nagyon jó olvasni a gondolataitokat. Reagálva néhány kommentre: paradox módon az anyai nagyszülők önállóságra neveltek mindig, így hálisten most 28 évesen teljesen jól boldogulok, intézem a dolgaim öneálltó vagyok. (ahogy írtam volt 2-3 albim Budapesten, tehát próbálgattam leválni, csak valahogy mindig visszatértem a szülői házhoz) Inkább anya oldaláról vannak bizonytalanságaim, hogy vajon megérte-e ez az egész herce-hurca a bűntudat és lelkiismeret furdalás miatt. Sajnálom, mert most szembesül először olyan problémákkal ami eddig számára mindig megoldott volt pl. most elromlott a kocsi és folyamatosan átvágják a szerelők, vagy keresni egy szakit burkoláshoz intézkedni az önkormányzatnál stb.(Én tudom hogy ez valakinek természetes és megoldja, de neki ez most a nyakába szakadt) Egyébként napi szinten beszélünk és hétvégén mindig megyek hozzá vidítani (hálisten legalább azt jól csináltuk hogy autóval 20p-re költöztünk egymástól)
Végül most az a célom, hogy visszajuttasam anyut a régi környékre, hátha megnyugszik a lelkünk, de nem lesz könnyű mert brutál árak vannak arrafele.
válasza:Azért 22 es, azert vált ki indulatot a mások félreértelmezett önállósága, mert unom olvasni lépten nyomon, hogy fuss anyádtól, vágj el minden szálat, stb.
Az emberek nem értik mi az önállóság.
Te meg eltúlzod, extrémekben gondolkozol, hogy az anyával való kapcsolat azt jelenti, hogy nem keres társat mert az anyját választja társául. Ez a te hulye dedukciód. Nem tudsz csak extrémekben gondolkozni, vagy fehér vagy fekete, vagy szakítok anyámmal és önálló leszek, vagy vele élek nemi életet.
Ezért van ennyi őrült
válasza: válasza: válasza:27-es: Te nem tudsz az önkielégítés és a vérfetőző nemi kapcsolat közt különbséget tenni. Elég rosszul értelmezel szöveget.
Másrészt azt propagáltad, minek a társkeresés veszélyes, kudarccal kecsegtető útjára lépni. Na, erről nekem az jutott eszembe, hogy az ilyen ember inkább el se veszti szüzességét, megelégszik a masztival. Hiszen fél, retteg. Az anyával való kapcsolatlétesítés eszembe se jutott. Ha te erre asszociálsz, komolyabb agybajod van, mint eredetileg gondoltam.
válasza:27-es, nekem ez a történet jutott eszembe a nagyon fura asszociációdról:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!