Lehet, hogy megbántam a különköltözést a szülöktől, életem nagy hibája volt vagy csak meg kell szoknom?
A sztori megértéséhez fontos infó, hogy édesapámmal (60) nagyon közeli és bensőséges már-már lelkitárs szintű kapcsolat volt (lelki támogatás, hosszú beszélgetések, nyitott gondolkodás). Édesanyámmal (62) nagyon más a gondolkodásunk és őt igazából semmi sem érdekli a saját világán kívül. Nem is tud egyedül elintézni semmit, világéletében mindig mástól várta az istápolást. Sajnos nagyon negatív a gondolkodása, ami ellentétes az én nyitott és pozitív világnézetemmel, ettől függetlenül mindig megadott mindent és jó anya.
Szüleimnek volt egy jó állapotú háza szép nagy kerttel az északi agglomerációban. Kisebb-nagyobb megszakításokkal hosszú évekig éldegéltünk egy telken külön bejáratú elszeparált házrészben. (Volt hogy pár évre elmentem albiba Budapestre hiszen mindig oda vágytam de mindig visszajöttem a szülői házba) időközben felnőttem és elkezdtem diplomásként dolgozni Budapesten ezért kijött mindenfajta agglomerációs nyűg (ingázás a dugóban, közelekedés, nincs éjszakai élet stb.) amit minden évben egyre nehezebben viseltem.
Sajnos tavaly meghalt édesapám és nehezen tudtunk feldolgozni édesanyámmal. Megpróbáltuk továbbra is élni a kis életünket, de már semmi sem volt olyan mint eddig, anyum csak még negatívabb és zárkozottab lett én bennem meg újra nagyon durván előjött a Budapestre költözés iránti érzés. Mivel még nem volt saját lakásom, és a mai árak/kamatok mellett nem akartam 20 év hitelrabszolgaságba taszítani magam, még tavaly elkezdtünk gondolkozni a ház eladásán, és idén sikerült is eladni viszonylag jó áron.
Pár hónapja költöztünk külön, de nem éreztem az a végre beteljesülés euforikus érzést. Pedig végre itt vagyok Budapesten van egy saját lakásom gyerekkorom óta ezt szerettem volna. Közel vagyok mindenhez, járok bulizni, azóta lett szociális életem, barátaim, a munkahelyem 15p metroval, jól keresek. Anyumnak sikerült vennie egy hasonlóan jó állapotú házat, de teljesen idegen környéken (déli agglomeráció) azóta is csak szomorkodik, hogy megbánta ezt az egészet és csak nekem akart segíteni ezzel, hogy elkezdjem az életem.
Mostanában kezdett előjönni belőlem is az érzés, hogy mi a francnak kellett megbolygatni ezt az egészet, hiszen volt egy jól bejáratott rutinos életünk és külön elszeparált házrészünk kerttel, viszonylag jó helyen közel a vonathoz a nyugati vonalán (így lényegében nem volt annyira messze a belváros) és ami a legfontosabb hogy együtt voltunk... féltem is anyumat egyrészt hogy ne menjen az egészségére, hogy most olyan helyen lakik amit nem szeret, illetve így egyedül hogy fog boldogulni, hiszen mindig valaki segített neki.... Úgy érzem hogy miattam kellett feladni az életét és egy olyan szituációba kényszeríttem ami számára nem komfortos, pedig ő csak segíteni akart.
Barátaim nyilván azt mondják ez a helyes és az élet rendje, de ez a döntés az én vállamat nyomja, egyre inkább elbizonytalanodom, hogy vajón jó döntés volt-e. Gondolkoztam már pszichológuson, de attól tartok hogy nem segítene.
Túlgondolom ezt az egészet? Vagy csak meg kell szoknom(nunk) az új felállást?
Info még, hogy a mostani új helyén előjöttek közmű és statikai problémák is a házzal (tudom ez bárkivel előfordulhat) csak ez is hozzájárul, hogy nem érzi jól magát
válasza:Sajnálom őszintén!
De az emberi természet olyan, hogy mindig mást akar es mindig ott jobb szerinte, ahol ő épp nincs!
Erre a folyamatos boldogságkeresésre sokan fizettek rá. Sajnos. Hibákból tanul az ember. Néha nem túl késő, néha igen.
Hogy tudnátok megoldani a helyzetet? Visszacsinálni valahogy? Új házat vesztek, kerttel?
válasza: válasza:"Amikor sem a nemed, sem az életkorod nem teszed közzé, akkor minek ez a nyavalygás ?" = bántás, kérdező ellen fordulás, olyan kár, hogy nem lehet kideríteni a válaszadók IRL kilétét, mert az ilyeneket, mint a 2-es, annyira, de annyira nyakon tudnám vágni egy fagyott pulykacombbal és megtámogatni két hatalmas fülessel, hogy a takony menetet vágna a nyakán.
A kérdező teljesen korrekt hangnemben leírt egy élethelyzetet.
Először is, Kérdező! Fogadd részvétemet édesapád halála miatt. Ti egy igazán rendes, egymást szerető család vagytok/voltatok, még anyud is, hogy belement ebbe a dologba. Sajnálom Őt is, hisz megözvegyült, majd egy idegen helyre költözött. DE! Teljesen jól tettétek, hogy új életet kezdtetek. Kell a levegőváltozás mindenkinek. Egy idős ember nehezebben tolerálja a változásokat, de meg fogja anyud is szokni. Esetleg annyit tehetsz, hogy minél többször látogatod, segítesz neki, ha igényli. Végülis tényleg jófej volt, hogy a kedvedért ezt bevállalta. De Neked ne legyen lelkifurdalásod, most a saját életed élhetet úgy, ahogy szeretted volna mindig is. Inkább hálás légy és boldog, felszabadult.
válasza:Jaj 5 ös, a szívemből beszélsz!
Annyira várom hogy ilyen normális emberek mint te jelenjenek meg az oldalon végre!
válasza:Ha hiba volt is, visszacsinálni nem lehet, előre kell tekinteni és a jelenlegi helyzetből a legjobbat kihozni.
Hogy hiba volt-e, ennyiből nem lehet megmondani.
Az sem mindegy, hogy magadtól van lelkiismeretfurdalasod anyád felé vagy ő terhel meg ezzel téged mintegy érzelmi zsarolásként.
Amúgy ha édesanyád nem lenne teljesen egyedül egy idegen helyen, amit nem szeret, és csak azt néznénk, hogy te önállósultál, az egyértelműen pozitív dolog lenne.
válasza:Ha neked is lesz gyereked kérdező, te is fogsz olyan áldozatot hozni, ami neked fájdalmas és visszavet fényévekre, de a gyerekednek jó!
Majd lehet fogsz adni ajándékot, mosolyogva, mintha mi se lett volna könnyebb, mint előteremteni, és takargatni fogod, hogy a kezedből folyik a vér, szimbolikusan, a sebet, es boldog leszel, hogy a gyereked örül.
Ez az élet rendje, az egyszerű embereknél.
válasza: válasza:Sajnálom a veszteséged. Az önállósodás mindenképpen jó dolog, de addig nem leszel felhőtlenül boldog míg az anyukádról tudod, hogy nem érzi jól magát az új helyen, mivel "miattad/érted" adta el az előző házat.
Azon kéne segíteni, hogy anyukád jobban érezze magát, és ezen keresztül a te lelkiismeretfurdalásod is lecsendesül.
A ház állapotának javításában például segíthetsz, ha tudsz, akár szakemberek keresésével, árajánlatokkal, két kezi munkával stb.
De egyébként nem derül ki a kérdésből, lehetséges az is, hogy anyukád azért is ment ebbe bele, mert neki is fájt a régi házban egyedül lenni apukád emlékével. Kevésbé fájdalmasnak tűnhetett számára is tiszta lappal nyitni, ugyanakkor neki is lehet bűntudata emiatt, hiszen minden jó emlék is oda kötötte.
Elképzelhető, hogy ő sem tudja egyértelműen eldönteni mi számára a jobb. Neki is próbálhatsz pszichológust szerezni, aki tud a gyász feldolgozásában segíteni.
Esetleg az új lakóhelyén valahogy társaságot, barátokat keresni neki, klubbokba vinni vagy ami ott van és az érdeklődésének korának megfelelő.
válasza:Annak idején alig vártam, hogy elkerüljek otthonról. Mégis, mikor végre sikerült, az első hetekben folyton bőgtem. Nem tudom, nő vagy férfi vagy, de meglátod, minden rendbe fog jönni. Ez nagy változás, idő kell, míg megszokjátok. Nekem az elköltözés után nagyon sokat javult a kapcsolatom anyukámmal.
N
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!