Nem kérdés lesz, csak jólesne kiírni magamból? Kedden lesz műtétem, kicsit félek, de izgulok is. A párom teljesen mellettem áll, de olyan nehéz egy szinten. Annyira felhívnám anyámékat, hogy beszélgessek velük erről. Sajnos ők már nem élnek.

Sok élethelyzetemben hiányoznak, de most főleg. 5 perc is elég lenne... átölelném őket, és elmondanám mennyire hiányoznak és szeretem őket.

Bocsánat az ömlengésért, csak ez most nagyon nehéz nekem. Ha nem lenne a párom és a kiskutyánk, nem biztos hogy akarnék a szüleim nélkül élni.