Mit lehet kezdeni egy kapuzárási pánikkal és üres fészek szindrómával küzdő szülővel?

Ez a hirtelen indulatosság családi vonás. Papám dettó ugyanilyen volt, egy százezred másodperc alatt a plafonon volt. Apukám is itthon van, de vele is ugyanígy viselkedik. Teljesen reménytelennek látom a téma normális megvitatását vele, mert csak óriási balhé lenne belőle. Másfelől lelkileg engem is nagyon megvisel, hogy lassan gyomorideggel kell itthon létezni, hogy mikor és mibe köt bele. Eddig például az volt a problémája, hogy nehezen tudtam dönteni két előttem álló opció közül. Kikértem a véleményét, de úgy konkrétan nem segített, mert azt mondta, hogy nincs rálátása a témára, nem ért hozzá. Most, hogy meghoztam a döntést és választottam, azóta folyamatosan húzza a száját, ha szóba kerül, leszólja, enerválttá válik, a vátozatosság kedvéért beszólogat meg leszólja. Nekem ezek a dolgok rosszul esnek. Egy szülő hogy viselkedhet így a saját gyerekével?

Bocsi, hogy így egybe mindent leírtam, de annyira egyedül vagyok ezzel a problémával.