Hogy hat a gyermekre ha nem a szülei nevelik?

1. Ha jól és szeretetben nevelik, akkor nagy baj nem lehet.

2. Számolni kell azzal, hogy a nagyszülők már idősebbek, így valsz kevesebb lesz az energiájuk, türelmük, nagyobb a generációs szakadék.

3. Valószínűleg eljön majd a pont a gyerek életében, amikor elkezdi marcangolni magát azon, hogy az anyja miért dobta el.

+1. Azért 21 évesen nem annyira fiatal már. Felfogni nem tudom, hogyan tud egy anya lelépni külföldre és ott hagyni a gyerekét.

Azzal semmi gond nincs, hogy a gyereket nem a szülei nevelik. A pszichológiai szakszó eleve az, hogy "elsődleges gondozó", nem anya vagy apa, épp azért, mert a gyerek kötődése, érzelmi stabilitása azon múlik, hogy van-e egy fix valaki mellette, aki bármikor elérhető számára. Ez sok esetben az anya, de kb akárki lehet, apa, nevelőszülő, nagyszülő, stb. A gyereknek édesmindegy.

Ami gond, az az, hogy ha ragaszkodik az anyjához, akkor gondolom az anya jelen volt az eddigi életében, tehát pl ő szoptatta, ő volt vele a kezdeti időszakban. Ez azt jelenti, hogy a gyerek számára ő volt az elsődleges gondozó. Aztán anyuka úgy döntött, hogy YOLO, neki ez nem kell, mert a gyereket megcsinálni mókás volt, de felnevelni már nem annyira, úgyhogy dobbant. A gyerek ilyenkor nem radírozza ki az elsődleges gondozót. Nyilván, meg fogja szokni, hogy a nagyszülők a "szülei" mostantól, és ahogy más is írja, ha velük egészséges a kapcsolata, akkor hozzájuk fog kötődni, de... Egy hatalmas törés lesz számára akkor is, hogy elhagyták. Ez bele fog égni a gyerekbe, ez egy trauma számára, és egy ilyen korú gyereknek kb a legsúlyosabb traumák egyike, hiszen egy gyerekbe bele van kódolva, hogy szüksége van az elsődleges gondozóra, nélküle az élet halálos fenyegetések garmadája... Gyakorlatilag ez egy jó alap személyiségzavarok és későbbi függőségek kialakulásához is, mert most arra huzalozódik be az agya, hogy ő nincs biztonságban, hiszen még az anyja is elhagyta.

Lehet, hogy nem akarod az "ítélkezést" hallani, de a barátnőd embernek nem minősíthetően viselkedik. Gáz. Sajnálom szegény kisgyereket. Azt meg nekem ne mondja senki, hogy külföldre nem lehet vinni a gyereket, mert én Németországban élek, dolgoztam eleinte olyan helyen, ahol sok volt a magyar, a felük a gyereket Magyarországról hozta magával. Volt, aki ennél nagyobb gyereket is. Kicsivel főleg könnyű, a gyerek még mindenhez alkalmazkodik, még nem teher neki a suliváltás, a barátoktól távolköltözés...

Az ilyennek minek kellett gyerek? 18 évesen szült aztán magárahagyja... csak nem kisebbségi?...

Az új kannak nem kell más kani kölyke, ezért az anya elhagyja és lelép külföldre.

Csóri gyerek... sosem fogja kiheverni.

Akár milyen jól nevelik a nagyszülők, tudni fogja hogy az anyja otthagyta. A nagyszülő szerepe nagyon fontos, de sokkal fontosabb az édesanyáé és az édesapáé, ami főleg kamasz és fiatal felnőtt korban nagyon fog hiányozni a gyereknek.

Két személyes példát tudok felhozni:

Egy ismerősömet otthagyta az anyja mert egy alkoholista k@rva volt, és a lány évekig próbálta felkeresni kamaszkorában. A nagymamája próbálta meggátolni, de a lány valahonnan mindig lopott pénzt és mindent megtett (többször iskolából szökött el) csak hogy láthassa az anyját. (egyszer találta meg, akkor is a nő az utcán volt full részegen, és a lány meg átutazta a fél országot érte.

A másik kevésbé durva: Ez rokonnal történt, őt nem teljesen a nagyszülők nevelték de túlnyomó többségben igen. Később kibékült a szüleivel, de így is rengeteget veszekednek, és a srác a mai napig traumatizálva van mert a szüleinek nem kellett. Nagyon felelőtlen úgy gyereket vállalni hogy nem tudjuk felnevelni. Lényegében ezzel résben elrontjuk a gyerek életét, még akkor is hogyha valaki más felneveli helyettünk. Az nem olyan mint az anyai és apai szeretet

Engem el is hagytak, utána pedig meg is haltak (egyszer mindenki meghal csak ők idő előtt amúgy is). Van családom, most jönnek csak igazán a kérdések hogy miért, miért és miért. Emlékem nem sok van, egy kesztyűt lehetne max megtölteni velük, kérdések annál több. Még 2,3 ember van akikkel beszélhetek, még nem tettem meg, de közeleg az idő.

Visz nálunk "mentő" körülmény volt hogy halálos beteg volt, nem is sikerült neki túlélnie.

Másikuknak nincs mentsége. Szeretett sztem, de mégis lehettek volna jó szülők is, növelhették volna de nem. Nálunk hiányzott az is hogy erről beszélve legyen, nagyon sokat. Amúgyis nagyon nehéz egy ilyen helyzet, ha nincs erről beszélve , akkor még nehezebb. Talán a nagyszülők jó pótszülők lesznek.

Bocsánat, de nem tudom elengedni még ezt a témát. Az ilyen esetekben haragszom nagyon azokra, akik a fogamzásgátlás és a szexuális felvilágosítás ellen vannak. Igen, tudom, hogy nincs 100%-os védelem, és igen, minden bizonnyal vannak olyan lányok/nők, akik 18 évesen már stabil helyzetben vannak és készek az anyaságra. De a nagy többség szerintem nem. Sem anyagilag sem mentálisan. Itt van a barátnőd, aki érthető módon 21 évesen dolgozna, világot látna, ismerkedne, építené az életét. Természetesen már rég nem gyerek, de azt látni kell, hogy a fiatal felnőtt években nagy lépésekben fejlődik az ember személyisége… nagyon sokat számít egy-egy év. Teljesen máshogy fog viselkedni 25 évesen, mint most. Csak hát már itt van a gyermeke, most kéne észnél lenni, de nem tud. A gyerek apjáról nem nagyon írtál, csak annyit, hogy nem vele él a barátnőd.

A gyerekük pedig két szék között a pas alá esett.

*Pad alá. Ki akartam javítani, csak véletlenül elküldtem.

Csak annyit akartam még mondani, hogy a nagyszülők felnevelhetik becsülettel, szeretettel, és ez számít. Lehet majd boldog és teljes élete. De nagyon mély sebet okoz, hogy otthagyták a szülei és a későbbiekben ez biztosan előjön neki és ki kell dolgoznia majd magából.

Szerintem mindenkire máshogy hat. Engem és a tesómat pár évre lepasszoltak a nagyszülőkhöz mikor 6 éves voltam, ő meg 10. Én ide, ő oda került, azaz sokáig vele sem éltem együtt. Emiatt a kapcsolatunk sem igazán testvéri azóta sem.

Én Úgy éreztem elhagytak, biztos azért mert rossz voltam stb, rengeteget sírtam, a nagyszüleim édességekkel, étellel vígasztaltak, de emellett az sem segített, hogy sokat bántottak, vertek is. Szóval szép lassan a kaja lett az én menedékem, majd a függőségem, ami komoly hatással volt a felnőtt életem nagy részére is.

Közel 6 éve váltottam életmódot, 4 év fogyás után 2 éve súlyt tartok. próbálom megérteni, felismerni, feldolgozni az érzelmeimet, és máshogy kezelni,+ azt a szeretetéhséget ami hiányzik és anno azok alatt az évek alatt, míg a nagyszüleimmel éltem, nem kaptam meg, elengedni. Nagyon nem könnyű, de a férjem nagyon sokat segít nekem.

A nővéremnek erős bizalmi problémái vannak, retteg attól, hogy megszeret valakit és elhagyják, kèptelen bízni, kötődni, nagyon rideg, távolságtartó. Soha egy párkapcsolata nem volt. Szerintem aszexuális is, de sosem mertem megkérdezni. Ez az ő dolga. Nagyon valószínű, hogy már nem is lesz, 42 évesen sem senkije. Soha nem próbálkozott.

Vele is nagyon szigorúak voltak a nagyszülők, soha nem mehetett sehova, csak iskola, majd haza, se egy mozi, se egy barátnős csajos nap, sem semmi.

Nagyon valószínű, hogy rá így hatott a gyerekkorunk.