Hazudtam a szüleimnek hogy dolgozom és mivel hónap eleje van szeretnék látni a fizetésemet.. Féltem hogy mindig ugyanazt kapom hogy nem viszem semmire az életben és ezért hazudtam nekik rossz szándék nem volt ebben ..hogyan mondjam el nekik?

Bírom az ilyen okostojásokat, akik magas lóról osztogatják az észt, és náluk persze mindig a családnak van igaza. Apu-anyu sosem téved, apu-anyu mindenkinél jobban szeret, te vagy a buta, lusta, rosszindulatú! Na, az ilyen megérdemelné, hogy pár hétig a néhai szüleim gondjaira bízzák. Garantáltan nem picsogna hülyeségeket.

Apu-anyu sok embernek a legrosszabb ellensége egész élete során. Egy kártékony, mérgező szülő messze több kárt tud okozni, mint a legszemetebb idegen, aki rosszat akar. Mert aki rosszat akar, az megcsinálja, és utána elmegy, nem zavar tovább. Apu-anyu viszont tönkretesz mindent, ráhugyozik mindenre, ami neked kedves, és utána még kényszerítenek is, hogy mosolyogj, és hidd el, hogy ez mind csodálatos és szép.

Valamelyik ilyen marha beböfögte itt azt az agyhalott bölcsködést, hogy "önbeteljesítő jóslat", ha a szülők azt hajtogatják, hogy a gyerekből nem lesz semmi. Hát persze, okoska, mivel az ember önképét és világképét a szülők alakítják a legerősebben! Ha folyton azt sulykolják, hogy te egy csicska vagy, egy senki vagy, értéktelen, buta alak vagy, akkor a gyerek elkezd csúszni lefelé egy önbizalomhiánnyal beszappanozott lejtőn. Nem mer belekezdeni semmibe, elbizonytalanodik a feladatok előtt, feladja, összehúzza magát, és kétségbeesetten várja az elkerülhetetlen büntetést. Nem tanul, nem dolgozik, csak retteg. A végén mi lesz belőle? Hát senki és semmi, természetesen. Vagy galerikhez csapódik, ugyanis egy bűnözővezér két kedves szava több szeretet neki, mint amit a szüleitől valaha is kapott. Lesz belőle sittes tolvaj, prosti, ilyesmik. Vagy ha nem is jut ilyen mélyre, egész életében küszködni fog azzal, hogy merjen-e kinyúlni azért, ami jár neki. Hiszen belenevelték, hogy neki kuss a neve, és nem érdemel semmit. Amije meg mégis van, azt kutyakötelező megosztania mindenkivel, mert az sem az övé.

A gyerekvállalást komoly pszichológiai alkalmassági teszthez kellene kötni. Aki nem megy át rajta, attól elvenni a gyerekét, és kész. Még árvaházakban is jobbak a körülmények, mint egyes "szerető" családokban.

16/12:56 válaszom azért ért el ilyen kevés pontot, azért pontoztatok le, mert nem vagyok keménységpárti, nem fröcsögök a kérdezőre, hanem próbálom az egészet a maga komplexitásában szemlélni?

Érdekes, ahol normálisak, kedvesek, támogatóak a szülők, ott nem szoktak ilyen ordasat hazudni a gyerekek. Ezt a rákényszerített megfeleléskényszer okozta. Ezt továbbra is fenntartom. Nem mentegetem a kérdezőt, a hazugságot egyáltalán nem helyeslem, de érdemes a dolgot kontextusban szemlélni.