,,Mert megfigyeltem, hogy akkor jobban rögződik benned a mondandóm, ha kiabálok, szép szóval nem." Mennyire értetek egyet ezzel a mondattal?

Egyszer-egyszer oké, belefér.

Semmi baj, felnőttként is néha hangosabban kell szólnunk a vőlegényemmel, mert mert halljuk, nem válaszolunk.

A baj akkor van, amikor ez mindennapos. Nos, nálunk nemhogy minden napos, de állandósult helyzet volt. Mindig és bármiért azonnal kiabálás, sőt ordítás ment. EZ már nem normális.

Pedig nem voltam szelektív halló, csak anyám rhadtul türelmetlen - mindenkivel.

Ha nem pattantál neki egy másodpercen belül (nem érdekelte, hogy tanulok épp vagy apám fát vág) akkor már csapdosva, kiabálva jött be.

Mindegy, elmúlt, amióta elköltöztem, nem beszélek vele. Köszönje magának - de apámtól tudom, semmit nem változott, ugyanolyan zsarnok, mint volt.