Mit lehet csinálni olyan esetben, ha megtudtam, hogy a gimnazista fiam kerüli az iskolát, és közben hazudozik?

Megmondanám, hogy nem kell iskolába járnia, ha nem szeretne, hiszen 16 év a tankötelezettségi korhatár. 3 hónap múlva 18 lesz. Addig van ideje munkát, lakhatást keresni. A 18. születésnapján pedig csomagolhat, hiszen felnőtt és neki nincs szüksége holmi iskolára, az anyja neve meg kuss. Egyúttal elindítom a kényszerkijelentést.

Más szóval:

Takarodjon. Leszarnám, hova. Majd az aluljáróban boríthatja az asztalt vagy amit akar a többi csövesre, de hogy a saját anyjára még egyszer nem fogja merni, na az biztos. Persze ehhez az kell, hogy tényleg kibszd páros lábbal, lehetőleg pár markos férfiember társaságában.

15-nek: a személyeskedésig kritizált 10-13 vagyok.

Nem, nem vagyok szuperanyu, írtam is, hogy kamaszt nevelünk, vannak konfliktusok és én sem vagyok matyóhímzés!

Konkrét példákat írtam, nehézségeket és semmiféle lenézés nem volt a mondanivalóban, nem tudom, honnan szedsz ilyen zöldségeket… mert jótanácsot, használható példát nem adtál, a személyeskedés nagyon nem ez.

Azért meg hagy ne szégyelljem már magam, hogy nincsenek verekedések meg drogok nálunk, de ebben kemény meló van- mindeni gyereke olyan IS amilyen alapokat kaphatott, a fiam pedig nem idomított, nem tudom, honnan veszed ennek megítéléséhez a bátorságot, de gondolom savanyú a szőlő…

Büszkének lenni és megosztani az, hogy még egy jobb helyzetben lévő, jobb képességű kamasszal is előfordulnak kisebb-nagyobb konfliktusok meg minden, csak nem lenézés.

Szégyelld magad.

Így, hogy félsz tőle, elég kevés esély van, hogy eredményt tudsz elérni a beszélgetéssel. Én nem értek egyet azzal, hogy meg kéne verni, de ha egy kérdésre is az a reakciója a fiadnak, hogy tör-zúz, ti pedig féltek tőle, akkor nincs előtte tekintélyetek, ő a dominánsabb. De egyben egy éretlen személyiség, aki jelenleg csak rossz döntéseket tud hozni az életére vonatkozóan. Szerintem a beszélgetés szólhatna arról, hogy abba akarja-e hagyni az iskolát, ha betölti a 18. évét. Ha igen, legyen úgy, de el kell költöznie.

Ezt kivitelezni persze nehéz, mert ezt hallva is tör-zúz, de valahogy meg kell lépni, mert sok ilyen van, aki otthagyja a sulit, sose megy el dolgozni, és a szülei nyakán él és közben mindenért dührohamot kap, ha nem úgy van, ahogy akarja és ez hosszú évekre állandósul. Ha úgy álltok anyagilag, adjatok neki pénzt kaucióra és lakbérre egy pár hónapig, költözzön el, szerintem ennek örülne, aztán kb heteken belül lenullázódna a pénze, haza akarna jönni, de addigra zárcsere. Utána talán lehetne vele tárgyalni, ha segítségre van szüksége, de az is lehet, hogy feltalálja magát és nem lesz rátok szüksége.