Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Sokan nőttek fel szülők...

Sokan nőttek fel szülők nélkül?? Hány évesek vagytok most? És hogy viselitek?

Figyelt kérdés
szept. 13. 15:07
1 2
 1/19 anonim ***** válasza:
57%
Gyakorlatilag én is szülő nélkül nőttem fel úgy, hogy huszonéves koromig egy háztartásban éltem velük...
szept. 13. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/19 anonim ***** válasza:
55%
Ja, az lemaradt, hogy 40 éves vagyok.
szept. 13. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:
76%
Igazság tényleg az, hogy legtöbben szülő csak fizikailag van jelen a gyerek életében, lelki érzelmi kapocs nincs, tehát halott kapcsolat, fiktív, van is nincs is, és abban a fizikai jelenlétben sincs köszönet!
szept. 13. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 anonim ***** válasza:
66%

Tudom, hogy szülő nélkül felnőni nagy hiányérzetet okoz, de ne keseregjetek rajta. Nekem számtalanszor jut eszembe, hogy bár meghaltak volna mielőtt annyi kárt okoztak nekem.

Ha elhagytak születésed után valószínűleg jobban jártál mintha bűntudatból "felneveltek" volna és jobban törődtek veled mint azok akik a véredet szívták volna már kiskorodtól.

szept. 13. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 anonim ***** válasza:
45%

"legtöbben szülő csak fizikailag van jelen a gyerek életében, lelki érzelmi kapocs nincs, tehát halott kapcsolat, fiktív, van is nincs is, és abban a fizikai jelenlétben sincs köszönet!"

Nem, ez egyáltalán nem igaz. A legtöbb szülő normálisan neveli a gyerekeit.

szept. 13. 19:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/19 anonim ***** válasza:
88%

Szülő nélkül nőltem fel.

Sajnos nem intézetben, ahol valamit tanultam volna..

Egy "helyen" voltam de nagyon kidobott.. elkülönítve mindíg kizavarva, tökéletesen lebutítva. Első osztályban még a saját nevem sem tudtam. Iskola után 14 évesen dolgozni küldtek, nem kaptam pénzt meg kezelni sem tudtam..

Aztán ( nem részletezem miért) elmenekültem albérletbe.

Nem lettem alkoholista, csavargó.. próbáltam tanulni.. munka mellett. Volt hogy sikerült volt hogy nem..

Nem csináltam belőle gondot..

Nagyon nehéz talpon maradni, főleg mikor látod hogy a másik megkap minden szeretet.

A legjobban a tanítás hiányzott.

Amit egy családban akkor is megtanul valaki ha jó ha nem.

Akár egy bevásárlás, öltözködés, köszönés ( illem szerint)

De amit tanácsolni tudok, ne vedd fel mint tragédia. Éld az életed figyelj a lehetőségeidre.

Ne mutasd hogyha fáj..

A tanulást mindenféleképp ajánlom..

Lehet érzékenyebb maradtam, de hálával tartozom a sorsnak is hogy most jól vagyok, családdal.

szept. 13. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 anonim ***** válasza:
48%
Sajnálom 6 os
szept. 13. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 anonim ***** válasza:
72%

Nem vészes. Sokkal rosszabb eseteket látok.

Talán még az volt a nehéz, ha nem akarsz inni, vagy neccesebb dolgokban részt venni kiközösítenek. ( ami nem is nagy baj ) de egyedül maradsz.

Ezért jó a tanulás, akkor közösségben vagy, hasonló érdeklődésű emberekkel.

szept. 13. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 anonim ***** válasza:
90%

12 éves koromban halt meg apukám, 17 éves koromban anyukám de 15 éves koromtól kezdve az idő 80%-t kórházakban töltötte. (Rákos volt)

Nagymamánk nevelt tovább minket a 7 éves öcsémmel

szept. 14. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 anonim ***** válasza:
71%
Most 36 éves vagyok
szept. 14. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!