Hogy viselitek, ha a gyereketek megsérül?

20 éves volt a fiam, amikor telefonáltak a munkahelyemre, hogy azonnal menjek a balesetire. Semmit nem mondtak csak ennyit. Azt se tudtam ki miatt megyek be. Férjem, fiam, lányom?? Már akkor olyan gyomorgörcsöm lett, úgy remegett a kezem, hogy a slusszkulcsot sem voltam képes megfogni. A főnököm el is vette, és taxit hívott.

Férjem is akkor ért be mikor én. Épp mondani akartuk, hogy kik vagyunk, amikor kijött egy orvos, odajött hozzánk, és csak annyit mondott, hogy sajnálom, nem tudtunk semmit sem tenni már. Még ekkor sem tudtam, hogy a lányom vagy a fiamról beszél. Még hallottam, hogy a férjem kérdezi mi történt? Én elájultam. Amikor magamhoz tértem, megláttam a lányomat. Akkor megint összeomlottam, mert a fiamról volt szó. De mielőtt elájultam volna, hallottam egy hatalmas sikolyt, majd iszonyú sírást. Megláttam a fiam legjobb barátjának a szüleit. Férjem ekkor közölte, hogy a doki összekevert minket szülőket. A rossz hírt nem nekünk kellett volna mondania, hanem a fiam legjobb barátjának a szüleinek. A barátja halt meg. Fiam is összetörve feküdt az intenzíven de életben volt. Autóbaleset. (egy részeg sofőr okozta a balesetet, beléjük rohant)

Örültem, hogy a fiam él, de szomorú voltam, hogy a barátja meghalt. Fiam a testi sebeket jól viselte, a lelki sebeket nem. Én még a baleset után 1 évvel is sírtam, mert megrázó volt az egész. 1 év kellett, hogy testileg-lelkileg újra egészséges legyen a fiam. Ma már 28 éves túl van rajta.. Én nem. Ma ha tudom, hogy a lányom vagy fiam autóval mennek valahová, mindig gyomorgörcsöm van. Ez már velem marad..

Hát apámat nem hatotta meg, hogy egyszer csúnyán megsérültem, majd rá egy évre még jobban. Most persze "zavarja" , hogy egy doki se műtött meg eddig, de akkor is én vagyok a hibás. Nem hiszi el, hogy fáj még a sérülés, szerinte csak kitalálom a fájdalmam, hogy ne kelljen segítenem olyan dologban, aminél terhelném még jobban a sérülést.

Anyumat is zavarja már, hogy nem vagyok megműtve. Mikor a szemükbe mondtam, hogy nem vittek időben dokihoz, akkor persze megkaptam azt, hogy nincs is bajom, meg mit kezdtek volna velem...

Persze most apámnak is fáj ez, fáj az, azzal egyből kell menni dokihoz, de nekem hónapokat kellett várnom, míg elvittek (térdsérülésem volt, tömegközlekedés kicsit nehézkes lett volna, főleg 1-1,5 órás utazással, plusz kiskorúként nem fogadtak volna egyedül). Már nagykorú lettem, egyedül próbálom elintézni a dolgomat, már ha tudom, meg van rá lehetőségem, de mivel még tanulok, szüleim tartanak el néha muszáj rájuk számítanom. Ha én egyszer szülő leszek és netán történne valami a gyermekemmel nem várnék hónapokat a sérülésével, amint lehet vinném dokihoz. Elsőre tuti nem viselném jól, de meg nem történné nem tudnám tenni, segítenék neki a továbbiakban.

4-es, ez szörnyű lehetett! Borzasztó volt olvasni utána az én válaszomat! Részvétem a fiad barátjáért!

5 voltam

Én majdnem halálos fejsérülést szenvedtem, majd (örökre) epilepsziás lettem miatta.

Mindezt az okozta, hogy egy rúdon hülyéskedtem az öltözőben, és lecsúsztam.

Anyám mindig is jól tudta rejteni az érzéseit, de nagyon megviselte.

Nagyanyám pszichiátriára került, mert összeroppant. Úgy kellett onnan kimenteni. Igaz, nem "csak" miattam, a családban az az időszak egy sötét korszak volt, ez csak az olaj volt a tűzre.

4.! Ez tényleg sokkoló lehetett. Az orvost nem értem, hogy közölhet halálhírt, ha meg sem győződik róla, kinek a szüleinek mondja. Tragikusabb dolgot el sem tudok képzelni ennél, ráadásul tévesen kaptátok a hírt.

Az én történetem ehhez képest semmiség, de leírom, mert szó szerint pánikban törtem ki, kétségbeesve kiabáltam, sírtam, amikor a 2 éves kislányomnak felszakadt a felső karja: férjem beállt az autóval, anyósom is velünk volt, ő csukta be a nagykaput, de a nagy kitámasztó vasrudat nem a helyére tette, hanem csak beakasztotta a kapu tetejére. A lányom ott sertepertélt körülöttünk, odament a kapuhoz és a vasrúd ráesett, szerencsére nem a fejét találta el, hanem a bal karját. Felszakadt, de olyan csúnyán és mélyen, hogy amikor megláttam, sokkot kaptam. Nem repedt, hanem szakított seb volt. Csak a mély sárga zsírszövet, utána kezdett vérezni. Azonnal baleseti. Nem is lehetett szabályosan összevarrni, azóta is ott a széles nyom a karján. Ennél az esetnél nem álltam a helyzet magaslatán. Nagyon-nagyon megijedtem.

4!

Ilyen gyenge kamutortenetet kitalálni....