Mit tudnék anyummal kezdeni?

Anyámat én nárcisztikusnak gondolom, illetve imádja magát beállítani az áldozatnak. A munkahelyén is biztos azért vannak bajok, mert vele van a baj, de azért ő a szent és sérthetetlen. Másról nem lehet beszélni vele, csak a munkahelyéről és az ő problémáiról. Akár én, akár apám nekiállunk a napunkról mesélni egy 2 perc után témát vált, éppen ahogyan tud.

Most egyetemről akartam neki mesélni (milyen tankönyvek és jegyzetek kellenek, mennyiért, stb) és nem is figyelt rám, hanem elkezdett magában beszélni valamit. Ma azon ki volt akadva hogy a főnöke nem írt vissza, egyből arra asszociált hogy rá mérges a főnöke és azért nem ír vissza (amúgy kb 3 perc alatt válaszolt a főnöke de mindegy). Most is azt magyarázza apámnak hogy a mai munkahelyi problémája mitől lehet és hogy én elhitettem vele azt hogy ő a hibás (én csak annyit mondtam hogy a főnöke hiheti max azt hogy ő a hibás azért ami történt - de nem ő hibázott hanem a munkatársa). Csinálja mindig magát a munkahelyével kapcsolatban, most már a túlóráját se fizetik, hanem szabinak adnák ki (de nem adják mostantól ki, mivel rajta kívül azt a munkát nem tudja más megcsinálni (meg tudná más csinálni de nem keresnek oda embert) ergo nem tudja kivenni a szabit "bűntudat" nélkül). Napi szinten túlórázik 4-5-6 órákat és csodálkozik hogy maga mellé nem keresnek hasonló beosztású embert, mert ugye mindent megcsinál. Utóbbi 1 hónapban a főnöke megpártolt egy anyám alatti embert és azóta dúl a háború, az áldozatkomplexusa anyámnak abszolút megdurvult. És a családban persze neki a legnehezebb. :D Sokszor beszél itthon a családdal úgy mintha az alkalmazottai lennénk, parancsolgat és kioszt minket - nem egyszer, nem kétszer rá kellett szólni hogy nem a munkahelyén van itthon. Mit tudnék neki esetleg mondani hogy ne legyen feszkó itthon?