Érzelmileg intelligensként hogyan lehet megmaradni egy toxikus közegben?
23 éves vagyok, és egy munkahely miatt minden hét felét a szüleim hazában kell töltenem, ami nem is olyan nagy baj, mert egyébként nem kifejezetten rossz velük a kapcsolatom.
Viszont én rengeteget foglalkozok pszichologiaval, onfejlesztessel, és már egy olyan szinten vagyok, hogy bőven elhagytam őket érzelmi fejlettség terén, viszont mivel ok a családom, még mindig van egy kis hatásuk rám.
Szándékosan nem bántottak soha, csak édesapám egy olyan nárcisztikus anya mellett nőtt fel, aki az a fajta nő, aki ha hozzáér valamihez, az konkrétan elrohad. Szóval valamilyen szinten ő is bántalmazóvá vált, és ezt nem látja be.
Anyukám pedig egy igazi people pleaser, és neki komfortos a lelki bántalmazás (leginkább body shaming) amint apukámtól kap.
Már alapjaiban véve ezt is elég rossz nézni, főleg, hogy anyukám valamennyire felismerte a helyzetét, de ő így is úgy dönt, hogy sose szabad visszaszólni, mindig mindent hagyni kell a másik embernek, mert úgyis ő tudja jól.
Ezt már igazából megszoktam, és így kvázi külső szemlélőként értelmezni és helyén kezelni is tudom, csak az megy egyre nehezebben, hogy a teljes érzelmi sivárságot elviseljem.
Mert itt tilos az érzelem kimutatás, tulajdonkeppen robotként kell létezni, mert a legkisebb érzelem is kimozdítja az apámat az alapvető szimpla melankolikus állapotából, és hetekre, de van, hogy 1-2 hónapra us magába fordul, és nem szól hozzánk, csak ha le akar szidni minket.
És igen, azt írtam, hogy érzelmileg érett vagyok, ami így is van, de még mindig nem járok a hegy csúcsán, csak haladok felé, ezért gondoltam megkérdezem, hogy szerintetek ezt az érzelmi sivarsag játékot hogyan lehet játszani tovább?
Mert van egy szerepem, amit tudok alakítani, csak minél jobban fejlődök pszichológiailag, annál kevésbé megy csettintésre váltani a magabiztos énem között, és a szüleim kis komfort karaktere között, akit még az anyám kérésére alakítanom kell, mert az apám nem tudna eltűrni egy magabiztos nőt a házban, és csak a balhé lenne belőle.
válasza: válasza:Te biztosan nem fejleszted magad, vagy nem jól ha ez itt kérdés. Érzelmi intelligens még nem vagy.
Majd ha nem idegenektől kell ezt kérdezni, hanem a belső érzelmi tartalékod valóban fejlett lesz. Na akkor.
Valamit nagyon rosszul csinálsz.
Hogyan kell elképzelni ezt az önfejlesztésedet?
Könyvek, videók, tartalomgyártók?
válasza:Szerintem pedig az önfejlesztes legalabb annyira káros, mint annak a hiánya.
Most már csak egy kis IQ-t kell fejlesztened magadon és belátni, hogy az emberek nem úgy működnek ahogyan azt te elvarod. Ez alacsony EQ-ra vall, barmennyi könyvet is olvasol el
válasza:Te nem fejlett vagy, hanem némi olvasás után azt hiszed, nálad a bölcsek köve...
Aki ennyire képtelen elfogadni másokat, az nem fejlett érzelmileg.
válasza:Hűha! Édesanyád, nagymamád és apukád után magadat milyen skatulyába sikerült beletenni? Mert erről nem írtál, és kicsit úgy tűnik, mintha a sok hülye között te lennél egyedül helikopter.
A felsorolt karakterek biztos helyénvalók, ha a könyv aszondja. De én pl. kibírom 5 év pszichológia szak után, hogy ne diagnosztizáljam a szintén nagyon cifra családomat (mert az egyik első, amit egyetemen megtanítottak, az volt, hogy ez a mentalitás rendkívül káros), kár, hogy a pszichológia témájú önfejlesztő könyvekben ezt nem hangsúlyozzák ki.
válasza:Igenis lehetsz magasabb érzelmi és megértési szinten, és valóban láthatod jól a világot, ha empatikusabb, érzékenyebb vagy az átlagnál. Szerintem senki nem látja jobban a családi helyzetet, mint az aki kívülálló, vagy aki él bele a világba aszt' jóvan. (ja mer'a szülők okosak és el kell fogadni, tökre az ők tudnak mindent és jól is tudják - egy fenét)
Ha így látod, akkor azt tudod vizsgálni, jó e ha bolygatod az egészet?
Egy biztos, hogy nem a gyerek tartozik felelősségel a szülei iránt, de a szülő tartozik a gyereke iránt.
Nem a gyerek neveli a felnőtteket, hanem a felnőtt neveli a gyereket.
Ha a tapasztaltak nem tetszenek, csakis egyes egyedül a saját peldáddal tudsz ramutani, de nem jó. Hozz az életedből saját jó példát, mutasd meg nekik, hogy te okosan választasz, a te kapcsolatod (nem csak párkapcsolat, hanem bármely társas kapcsolat, munkahelyi viszon) úgy alapul a kölcsönös tiszteleten, hogy azt demokrácia, szeretet, egyenlő együttműködés jellemzi.
Ennek eredményeiről ha őszinte örömmel mesélsz, ha neked ebben van részed, lehet megmozdítasz valamit..
A sima vélemény mit sem számít, az emberek abból nem nagyon értenek, de a hosszútávú sikeres példa sokkal többet árul el számukra
Az nagyot szól.
Egy jó tanács, ha látod mi a baj, az is jó, valamire, pl arra jó, hogy hogy te pont másképp csináld. Tehát a rossz családi példát használd az előnyøkhöz, és csak akkor változtass bárki (mások) életén, ha tényleg nagyon nagy baj van, ha nem vagy ha az illető kér segítséget.
A pszichológia tudomány egy fos szerintem, na nehogy már legyenek altalanosságok.
Viszont egyes keleti filózofiák gondolatai, pl. ((azt is olvasd a mechanizmus pszichológiai tudomány mellett) A jóságra és a ne árts-ra való törekvés sokkal magasabb szintű.
válasza:Aha, nagyon kened-vágod a pszichológiát, önfejlesztés, stb. Csak éppen képtelen vagy leválni a családodról, minden hét felét "ott kell" töltened. Nem, nem kell.
De ezt olvasni is fárasztó volt. Attól, mert túlcicomázva fogalmazol, nem leszel választékos, sem "érett".
Ami látszik is a sorok közül.
Te lenézed anyukádat, apukádat, mindenki más hülye, csak te nem, és azt hiszed, mert beleírsz angol kifejezéseket a szövegedbe (ami semmit nem jelent) - már milyen okosnak tűnsz.
Nos, amúgy meg nem kötelező ilyen környezetben élni. Hajrá, mutasd meg, hogy mennyire vagy képes önállóan létezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!