Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy nem szeretnék a szalagavatón keringőzni?

". Ki lehet bírni egyszer az életbe pár percet. "

Rengeteg időt felemészt,főleg,ha még külsőssel keringőzik, akinek oda is kell érni, pénzbekerül a ruha (ha kölcsönzöd is) , a tanár.

---

Nálunk anno olyan sokan jelentkeztek keringőre a sulinkból,hogy két csoportra kellett osztani a keringőzőket.

Volt,hogy valamelyik végzős osztály keringőzni kívánó tagjainak várni, aulában ülni kellett egy órát, akár kettőt, mert ugye nem mindenkinek 6., vagy 7. volt egységesen az utolsó, és így a keringőtanár ahhoz igazodott; hogy mindenki ott tudjon lenni rajta. Csütörtöki-meg pénteki csoport/próba volt; és -a péntekieknek rendszeresen elmaradt a próbájuk. Ők meg tökre stresszben voltak;hogy így nem tudják begyakorolni. Ja és nem tudom, hogy ez napközben derült ki, hogy elmarad a táncóra, vagy amikor már kivárták, hogy kezdődnie kéne. Erre nem emlékszem, én amúgy nem keringőztem.

A főpróbán (szalagavató napján a helyszínen, kb 5 órával a szalagavató kezdete előtt) dobták össze a pénteki csoportnak a keringőjét.

Akkor már egy csomóan elmentek, úgyhogy osztálytársam, aki szintén nem keringőzött,mondta, hogy üljünk be a nézőtérre, és néztük onnan fentről a keringőt, és meglepően jól nézett ki, nem is látszott ,hogy olyan kevés idejük maradt gyakorolni. Picit fölállva is tapsoltam nekik. :) Szal, végül nagyon szuper lett, de addig meg sok stressz. És azoknak is sok meló, akiknek nem maradt el a táncpróbájuk.

A legtöbb szülő egy nyűgnek éli meg ezeket, kivéve a háztartásbeli anyukákat, akiknek ez valami érdekes esemény.

Amúgy nem értem mire jók ezek a baromságok, pláne táncikálni.

Nem táncművészek lesztek, hanem a legtöbben a jövő gyári munkásai.

Nálunk annó évfolyam szinten volt a tánc, egy csoport keringőzött, egy másik meg palotást adott elő. Volt közben ének meg zongora is. A közös műsor után voltak az osztályok műsorai, ez lehetett tánc, színdarab vagy zene, de az egész osztálynak részt kellett vennie. Mi meg akartuk úszni a táncot meg a kínos színdarabot, így egyetlen jelenetet adtunk elő aztán meg levetítettünk egy előre felvett videót, volt rendes koncepció meg forgatókönyv, alapos munka volt (meg akkor még rendes kamera kellett, mert az okostelefon még ritkaságnak számított, videózni meg nagyon gagyi volt), időnk is volt, mert nálunk későn, február közepén szokott lenni, majdnem utolsóként a városban. Akaratlanul is hagyományt teremtettünk ezzel (is, volt még pár ilyen húzásunk, hogy valamit kitaláltunk, mert még akartunk úszni valamit vagy csak simán valakinek elgurult a pöttyös, aztán olyan jól sikerült, hogy elkezdték utánozni). A műsorok után megkaptuk a szalagot, mindenki átvette a szépruhát (ilyen kisfekete jellegű vagy a ballagási kosztüm ha az már kész volt) rendesre és húztunk bulizni (a suli bérelte a helyszínt, de felügyelet nem volt és ez már kötelező sem). Sose voltam bulizós típus, de hajnali fél hatig maradtam végül, olyan jó volt a hangulat.

A szülők a közönség soraiban megnézték a műsort meg a tűzést, hazavitték a szépruhát meg az esetleges kellékeket, és maximum értünk jöttek később, amikor meguntuk a bulit.

Teljesen jó volt ez így, senki nem hiányolta a kötelező táncot meg vacsorát meg menyasszonyi ruhát. Gyanítom azért alakult így, mert sokan nem szerették a kötelező táncot meg amivel az járt.

Amúgy abszolut nem pár perc táncikáról van szó amit " ki lehet bírni".

Több hónapnyi táncpróba a tanulás mellett ami rengeteg idő, energia, + pénz kell a ruhabérlésre, ami nem olcsó, főleg a keringőhöz, és ha nem úgy jön ki az osztálylétszám stb akkor másik pár kell, nekem pl a 2 fajta keringőhöz kellett egy alsóbb évfolyamról fiú partner, akivel felesben álltuk a ruháját, + még ott voltak a sajátjaim is.