Hogy vezessem fel anyunak azt, hogy el akarok menni a szalagavató utáni bulira? Hogy érjem el, hogy "elengedjen?"19l

Az a helyzet, hogy eddig életemben egyszer voltam bulizni úgy, hogy az nem egy barátoknál lévő pár fős összejövetel, és az is csak egy nyolcadikos sulibuli volt, és tízig tarott, eljött elém. Amikor két éve lett volna egy buli a gimiben, akkor inkább nem mentem el, mert eredetileg azt akarta, hogy a hetes vonattal jöjjek haza (nyolcra van otthon) a buli meg hatkor kezdődött. Aztán végül sikerült megbeszélni, hogy a tizenegyessel mehessek haza, de ő bevonatozott volna elém és várt volna rám két órát, szóval inkább nem mentem el arra a farsangi bulira, mert halálosan cink lett volna. Konkrétan elég lett volna anno, ha csak otthon a vasútra jön elém, mert kb csak egy megállót utaztam volna egyedül azon az egy órás vonat úton, a többit a barátaimmal együtt.

Szóval eddig ilyen bulis tapasztalataim vannak. Viszont a szalagavató utáni after partyt tényleg nem akarom kihagyni. És beszéltük a kollégiumi szobatársammal, hogy úgyis olyan ritkán jár felém vonat, mi lenne ha a buli után hozzájuk mennék és csak másnap mennék haza. Tehát semmi kedvem a buliról tíz és tizenegy közt lelépni, szeretnék hajnali kettőig maradni. Csak van két kis bökkenő, és mind a kettő anyám véleményéből és hozzaállásából adódik. Egyrészt nemhogy nem kezel felnőttként, hanem többnyire még értelmes emberként se nagyon. Konkrétan mindent engedélykérésnek vesz, azt is, ha mondom egy nyári napon, hogy elmegyek a barátaimmal pár órára fényes nappal, külön kihangsúlyozza, hogy mrgengedi. Gyakran úgy próbál kezelni, mintha valami óvodás lennék és olyan mély érvekkel jön, hogy fogadjak neki szót, mert ő a szülő. Megbeszélni nem lehet vele, hogy basszus, nem hat éves vagyok, mert ordítozós mártírkodós vita lesz belőle. És ezen az elmúlt öt évben nem tudtam változtatni, úgy hogy kollégista voltam végig, ugyanúgy egy életképtelen gyereknek tart, akinek feltétlenül az anyja engedélyére és utasítására van szüksége. Konkrétan ha rajta múlna nem hoznék semmi önálló döntést. És ezt a hozzáállást nem fogom tudni megváltoztatni novemberig, ha eddig nem tudtam, ez max akkor változik, ha végleg full önállóan elköltöztem, szóval az nem opció, hogy kijelentem, hogy márpedig én megyek, mert az addig szép és jó, hogy én megyek, de én utána még bőven otthon fogok élni, a szüleimre fogok szorulni minimum érettségiig, és szerintem anyutól kitelik hogy visszaél ezzel a helyzettel.

Szóval a saját érdekem reálisan belegondolva, hogy az engedélyek szerint játszak, és ebből kell azt kihozni, hogy az legyen, amit szeretnék.

A másik probléma, hogy a barátnőm, akihez megyek, az együtt él a kb 12 évvel idősebb párjával és a párja apjával kb három éve.(Sztori szempontjából lényegtelen, hogy hogy alakult így neki) És ez anyámnak nem szimpatikus. Szóval ilyen helyzetből kéne kihozni azt, hogy elengedjen olyan hajnal kettőig bulizni, úgy, hogy nem vár meg, és utána mehetek a szobatársamhoz.

Mit javasoltok, mivel vegyem rá anyut arra, hogy hagyja?