Mit mondhatnék erre a gyerekemnek, azon kívül, hogy "én megmondtam"?
A legidősebb lányom 2 éves volt, mikor az apja elhagyott minket. Később megtudtuk, hogy egy tőlünk 80 km-re lévő településen lakik, de nem tartották a kapcsolatot egészen egészen tavalyig (néhányszor beszéltek pár mondatot és a lányom tudta, hogy ő a biológiai apja, és ennyi). Szóval tavaly megkereste a lányomat és bár én elleneztem és óva intettem tőle, a lányom mégis meg akarta ismerni és beengedte az életébe. A vége pedig az lett,hogy áprilisban kölcsön kért a lányomtól 600ezer forintot 1 hónapra, de még mindig nem fizetett vissza belőle semmit. Azóta vége van a mintaapaságnak is, nem is találkozik a lányommal, és telefonon,interneten is nehéz elérni, ha mégis akkor csak kifogásokat gyárt, hogy miért nem adta még vissza a pénzt és lerázza.
Erről az egészről csak most szereztem tudomást, mert nemrég mondta el a lányom, hogy mennyire átverte az apja, és naponta nekem sírja el a bánatát. Pedig én előre megmondtam neki, hogy milyen, ha elmondja,hogy pénzt kért tőle előre megmondtam volna,hogy erre számíthat. De nyílván nem mondhatom mindig ezt. Mivel vígasztalhatnám?
Szegény gyerek..Apja se minta apa de úgy tűnik az anyja se az.
Tényleg hozzávágnád hogy "én megmondtam"?
Ennyit ér neked??
figyelmezteted a lányodat hogy milyen az igaziapja ? tudtad hogy ha pėnzt kėr kölcsön nem adja vissza soha ?
ha igen akkor jogos mondatod .
lányodnak el kel engedni ezt 600000 ft mert nincs rola papir hogy kölcsön adta az apjának gondolom igy behajtani sem lehet rendörsėgen sem fognak csinålni semmit mert nem elopta az apa azt pénzt .
Mondjuk ezt a mondatot én nem tudom, hányszor megkaptam - egyenes út volt, hogy amint lehet minimalizáljam anyámékkal a kapcsolatot.
Szóval lehet fölényeskedni, meg "megmondtamozni", ha szeretnéd, hogy a gyereked ne sűrűn akarjon látni.
" és naponta nekem sírja el a bánatát"
Azt, hogy "én megmondtam", biztosan nem mondanám neki. Én ebből az egészből úgy hátrálnék ki részlegesen, hogy elmondanám, ha annakidején a szándékot nem mondta el, akkor most a panaszkodását sem akarom hallani. Az ő döntése volt, az ő felelősségére. Ha csak a száját akarja jártatni a témáról, be kéne fejezni, egyszer elmondta és én meg tudomásul vettem. Nem kell minden nap erről beszélni, mert unom. Akkor szóljon, ha cselekedni is akar ezügyben, és akkor a segítségére leszek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!