Mit mondhatnék erre a gyerekemnek, azon kívül, hogy "én megmondtam"?

A legidősebb lányom 2 éves volt, mikor az apja elhagyott minket. Később megtudtuk, hogy egy tőlünk 80 km-re lévő településen lakik, de nem tartották a kapcsolatot egészen egészen tavalyig (néhányszor beszéltek pár mondatot és a lányom tudta, hogy ő a biológiai apja, és ennyi). Szóval tavaly megkereste a lányomat és bár én elleneztem és óva intettem tőle, a lányom mégis meg akarta ismerni és beengedte az életébe. A vége pedig az lett,hogy áprilisban kölcsön kért a lányomtól 600ezer forintot 1 hónapra, de még mindig nem fizetett vissza belőle semmit. Azóta vége van a mintaapaságnak is, nem is találkozik a lányommal, és telefonon,interneten is nehéz elérni, ha mégis akkor csak kifogásokat gyárt, hogy miért nem adta még vissza a pénzt és lerázza.

Erről az egészről csak most szereztem tudomást, mert nemrég mondta el a lányom, hogy mennyire átverte az apja, és naponta nekem sírja el a bánatát. Pedig én előre megmondtam neki, hogy milyen, ha elmondja,hogy pénzt kért tőle előre megmondtam volna,hogy erre számíthat. De nyílván nem mondhatom mindig ezt. Mivel vígasztalhatnám?