Anyám miből gondolja, hogy pénzelni szeretném őt meg apámat, ha végzem a tanulmányaimmal?
Anyám úgy áll a helyzethez, hogy amíg meglesz a diploma, addig eltart (kivéve, ha csúszok, azt oldjam meg magamnak), inkább nem megy nyugdíjba addig, akkor se ha megteheti.
Viszont egyre többször mondogatja azt, hogy hát, majd ha végzek akkor ezt meg azt veszek neki, meg majd anyagilag támogatom őket.
Csak nem tudom, hogy miből gondolja, hogy én ezt meg tudom és meg is szeretném tenni. Alapból kezdjük ott, hogy az az elképzelés, hogy akkor majd normálisan elköltözök, nem az lesz, mint most, hogy koli, amúgy meg otthon. Na mármost, ez albérletes móka lesz. És egyébként meg tanári pályára készülök. Nagyon nem reális elképzelés, hogy majd fizetem az albérletet, a megélhetésem, meg még random cuccokat veszek anyámnak, meg még fix összeggel támogatom őket a kezdő tanári fizetésemmel (pláne, hogy mire végzek, már el is múlok 25 :D)
Másrészt meg érzelmileg sose voltak támogatóak, csak anyagilag. A faterom olyan, mint egy idegen, pedig anyámmal egy háztartásban él (meg amikor otthon vagyok, akkor velem is). Olyan a kapcsolatunk, hogy köszönő viszonyban vagyunk, ha egy random idegenre ki lenne cserélve, akkor semmi nem változna. Otthon semmit nem csinál (mondjuk most olyan az eü állapota, hogy ok, de fizikailag egészségesen se csinált soha semmit, szóval csak annyi változott, hogy már nem csak annyi az indok, hogy egy lista suttyó), amikor anyámat műtötték, és nem emelhetett nehezet, akkor halál lazán elnézte, hogy én meg anyám emelgetünk dolgokat, vagy épp csak anyám, ha én épp nem voltam otthon. És a jópár éven keresztül tartó alkoholista korszakát és egyéb remek dolgait nem is részletezném. Konkrétan apámra úgy gondolok, hogy ha mázlija van, akkor kettőjük közül ő patkol el hamarabb, mert én biztos, hogy két fűszálat nem teszek keresztbe az érdekében, a is biztos. Anyámnak meg szíve joga, hogy mit csinál. Normális ember már akkor elkezdett volna dolgozni azon, hogy megszabaduljon ettől a kolonctól, amikor az a gyerek születésekor kijelentette, hogy hát ő befoglalja a gyereknek szánt szobát, mert ő nem kel fel a síró gyerekhez, meg alapból soha nem csinált érdemleges mennyiségű házimunkát, a hivatalos ügyeit lehet meghatalmazással intézni helyette, mert arra is lusta. Konkrétan apám olyan problémás, hogy az alkoholizmus előtt is bőven lett volna ok tőle különmenni. Jó, hát anyámnak egészségére, ha neki így jó, én már nem haragszom apámra, de engem nem tud érdekelni, hogy mi van vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!