Hogyan kérjek bocsánatot anyámtól, miután kifakadtam, hogy ne traktáljon a kapcsolati problémáival?

Pedig ez nem is volt durva részedről.

Tudom milyen kimerítő az ilyen főleg ha évekig megy.

Szerintem ne legyen lelkiismeretfurdalásod emiatt. Végre kezded jelezni neki hogy ez nem a te dolgod, neki kell megoldania és te nem az érzelmi szemetesládája vagy, sem pedig az aki vég nélkül hallgatja a beszédét.

Egészséges határokat kezdesz húzni, tartsd magad hozzájuk.

Tudom nehéz elhagyni a normát hogy te mindig meghallgatod, de előbb utóbb muszáj, főleg ha nem veszi észre magát hogy pl követ mikor telefonálsz

Szóval, hajrá. Ne emészd magad miatta. Régen kijárt már ez, nem a gyerek dolga hogy a szülőt emocionálisan szuportálja ilyen szinten

Nem kellett volna bocsánatot kérned. Minek? Nem is gondoltad komolyan a bocsánatkérést.

Amúgy igazad van, mi is hallgatjuk évezredek óta anyukám panaszát apukámra. Mi rögtön leállítjuk mert nem szeretjük hallgatni, nem ránk tartozik, mondja annak akivel baja van. Vagy váljon el ha olyan rossz.

A tesóm ilyenkor haza is meg. Én csak beszólok hogy nem érdekel, nem ezért jöttem. A házastársainknak is mondaná ha hagynánk.

3

De hogy bunkóság.

Biztos te nem jártál így, de nagyon rossz ám anyád panaszait hallgatni apádra, főleg ha csipri csupri dolgok.

Amit te írsz az egyszeri eset ha szakítanak vele és panaszkodik.

De itt az anyja állandóan panaszkodik. Oldja meg, rendezze a férjével.

5

Ha elköltözik az anyja akkor is panaszkodni fog.

Mi nem lakunk otthon évtizedek óta a tesómmal és anyukánk mégis panaszkodik. Megtalálja a módját ha nem állítjuk le.

7es, de képzeld, én nem vagyok tahó, és rendszeresen meghallgatom a családom panaszát, és igen, ban akitől kb napi szinten. De nem vagyok akkora kretén hogy csak úgy felálljak és kijöjjek telefonálni. Majd kérdező is megtudja remélem, milyen rossz az mikor ő épp válságban van és az tojik a fejére akitől legjobban várná a támogatást.

Amúgy meg kérdező, fel lehet nőni és elköltözni albérletbe.