Mit gondoltok, mi lehet a megoldás a problémáimra? (szülő új párja, anyagi problémák, életkezdési nehézségek, alkoholproblémák)

Az a gondom, hogy sokszor nem igazán látom a jövőt, hogy bármit is megvalósítsak az álmaimból és úgy érzem már a jelenlegi helyzetben fogok maradni. Az ezzel járó frusztráltság rányomja a bélyegét a kapcsolataimra, és sokszor igazságtalanul hibáztatom családtagjaimat a megélhetési nehézségek miatt.

Húszas éveim legelejen járok, jelenleg nappali tagozaton tanulok és dolgozok mellette. Édesanyámmal élünk ketten, ő szintén dolgozik.

A szüleim 10 éve elváltak elsősorban édesapám alkoholproblémája miatt, azóta mamával laknak kettesben. Dolgozik ugyan, de a keresete egy az egyben piára és cigire megy el, gyakorlatilag mama finanszírozza a rezsit, kaját. Sok tüske van bennem felé, mert anyát is és engem is egyre jobban elhanyagolt, ahogy többet ivott. Nem mindig dolgozott, ennek ellenére mindent anya intézett és csinált, ahogy nagyobb lettem pedig már ketten. (Pl. anyuval hasogattuk-hordtuk a fát, míg ő pálinkázott, stb...) Ennek ellenére igyekszem jó kapcsolatot ápolni vele, velük, időnként meglátogatom és beszélgetünk, apróságokat viszek.

Itthon is beszállok mindenbe úgy gondolom rendesen, ez pénzben kiadásoktól és keresetemtől függően 30-200 ezret jelent havonta + gyakran veszek itthonra a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Házimunkát anyával ketten csináljuk. A lényeg, hogy magamra külön nem sokat költök (pl. a szükséges utazás suli-melóba, ennivaló, ruha), félretenni érdemben pedig nem igazán tudok. Általában mindketten 150-200 ezer között keresünk anyuval. Szerencsére saját házban élünk, de adósság is halmozódott fel az apával töltött időkből.

És itt jön aki engem gyakran frusztrál: anyu párja, akivel 5 éve vannak együtt. Most nem lakik velünk, csak hétvégente van nálunk, de voltak időszakok amikor itt lakott. Ami pozitívum vele kapcsolatban, hogy többet foglalkozik velem mint apa annak idején, ami depis kamaszként nagyon jól esett, hamar elfogadtam és kötődni kezdtem hozzá, illetve valamivel dolgosabb is. Negatívum viszont, hogy anyagias, voltak igen komoly lehúzásai anyával szemben (nem tudom mennyire tudatosan). Arról nem is beszélve, hogy úgy lakott nálunk kb. 1 évig (egy baleset miatt), hogy össz-vissz 1 db kisebb bevásárlás erejéig szállt be, cserébe teljes ellátást kapott, mi meg kritizálást a köszönöm helyett. (Pedig kb. annyi jövedelme vagy kicsit több volt akkoriban, mint a kettőnké együtt.) Egyre többet iszik is, és nem is könnyű természet olyankor, gyakran sértegeti anyát, néha engem és a páromat is.

Az fáj a leginkább, hogy gyakran úgy érzem anya nem áll ki mellettem, meg inkább eltűr ilyesmiket amit a mi lelki békénk és pénztárcánk is bán. Nem szólok bele a kapcsulatukba, na meg azért nekem is hiányozna, de sokszor úgy érzem könnyebb lenne nélküle. Biztos nem látok bele teljesen, de szerintem nagy ár ez azért, hogy anya ne legyen egyedül és néha elmenjenek nyaralni. Ami megértem hogy jól esik apa után, akivel sehová nem mentünk soha, de én meg előbbre valónak tartom mondjuk az adósságok rendezését, házfelújítást, még több hitel elkerülését stb... mint mondjuk egy nem a mi pénztárcánkhoz szabott kirándulást. (Én a párommal max. fagyizni, megyeszékhelyre, szabad strandra megyek el.) Szerintem anya sokkal jobbat is találna magának.

Azt hozzá kell tenni, hogy engem nem anya kötelez a fizetésre, de én nem bírnám nézni, hogy mondjuk hitelt vegyen fel kaja, számla befizetésére, miközben én minimális hozzájárulás mellett zsugorgatom jogsira, különköltözésre....

Szóval patthelyzet, de nagyon mennék már innen. Gyakran irigykedem a szaktársaimra, akik megtarthatják a keresetüket vagy nem is kell pl. éjszakai műszakot vállalni a suli mellé, és akik már középsuliban túl vannak a jogosítvány megszerzésén (én akkor is dolgoztam és haza adtam az egész fizum). De ilyenkor el is szégyellem magam, mert mondjuk mamám helyzete sokkal kilátástalanabb, mint ahogy sok más korombelié is, pláne ebben a gazdasági helyzetben.

Köszönöm, hogy végigolvastad a panaszáradatot. Nyilván nem objektív leírás, de kíváncsi vagyok kívülről hogy fest ez az élethelyzet és milyen megoldási lehetőséget javasolnátok rá.

Hamarosan végzek az egyetemen, de mivel a szakmámban sokkal többet nem keresnék mint most, úgy tervezem keresek valami jól fizető, szállásos gályamunkát, a pénzből rendezem a tartozásainkat és immár tiszta lelkiismerettel kezdek el saját részre gyűjtögetni.