Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás?
Sziasztok!
Érdekelne a véleményetek, vagy esetleg aki hasonló cipőben jár/járt hogy ezzel mégis mit lehet tenni.
Az van, hogy a szüleim főként édesanyukám állandoán ugymond csesztet valamiért. Például ha eszem mondjuk egy nap egy picivel többet le vagyok cseszve hogy már igyis kövér vagyok és hogy igazán nem kéne már ennem. Nem mondom hogy nádszál vagyok de kövér se bár az most teljesen mindegy. Bárki barátommal találkozik nyilvánosan leéget ilyenekkel hogy ne egyek már miért eszek stb. Néha elvicceli a dolgokat, csak ez számomra már egy idő után nem volt vicces. Hiába szolók neki hogy légyszives hagyja abba mert ez nekem rosszul esik rám rakja a telefont vagy elküld és megsértődik. A másik pedig az, hogy bármilyen lelki problémám van vagy valami bánt nem merem nekik elmondani mert tudom hogy utána csak támadnának vele, hogy “ezért nem sikerül az iskola mert erre koncentrálsz”. Persze félreértés ne essen, nem azt szeretném hogy ne törődjenek velem és ne mondják meg a helyes utat de már én ezt csak piszkálásnak élem meg, és nagyon szeretném ezt megbeszélni de nem lehet mert felkapják a vizet és nekem állnak. Vagy azzal jönnek, hogy ők a felnőttek, de szerintem az nem indok hogy ő felnőtt, akkor sem kéne megbántania a másikat. Szerintetek mit kéne tennem? Vagy egyáltalán jogosnak tartjátok amit mondok vagy csak én reagálom túl?
válasza:Én úgy látom abszolút nem reagálod túl, és jogosan érzed magad úgy a szüleid, főleg anyukád viselkedése miatt, ahogy.
Ha szabad kérdeznem, édesanyukádnak mennyire volt kiegyensúlyozott a gyermekkora? Ha például elvált szülők gyermeke, könnyen megeshet, hogy egészségtelen mértékű megfelelési kényszer alakult ki benne, és mivel ő tinédzserévei alatt ehhez alkalmazkodott, tőled is ezt a fajta magatartást várja el tudat alatt.
Nem tudom, mennyi idős vagy, de ha már idősebb (17-18 vagy afölött) próbáld egy kicsit 'kierőszakolni' a saját szuverenitásodat. Egy idő után ígyis-úgyis el kell majd hagynod a családi fészket, és távolról a szüleid már nem fognak tudni beleszólni, mit eszel, mit csinálsz, mennyire vagy önálló. Nem tudom, mennyire hajlanak a kompromisszumra vagy a 'lelkizős' beszélgetésekre (a leírtak alapján nem nagyon), de egy próbát megér. Nyugodt körülmények között, amikor úgy érzed mindkettejüknek jó (jobb) napja van, hozd fel a témát, és állj ki magad mellett, említsd meg, hogy a feléd irányuló kontrolláló (gyakorlatilag erősen manipulatív) viselkedés neked nem esik jól.
És abban is igazad van, hogy az, hogy felnőtt emberek és sikerült családot alapítaniuk, még nem jogosítja fel őket arra, hogy diktatorikusan viselkedjenek veled olyan élethelyzetekben is, amik nem kívánják meg a szülői fegyelmezést, intelmeket.
Szerintem az már régen rossz, hogy sikerült elérniük, hogy a saját gyermekük érzelmileg ne merjen feléjük megnyílni, ez bonyolult helyzet, a szülő-gyermek kapcsolatról számos érdekes könyv és cikk íródott, egy próbát megér, hátha olvasol valami használhatót.
Nekem eléggé úgy érződik, hogy a saját hiányosságaikat avagy tökéletlenségeiket paradox módon rajtad akarják behajtani. Mintha te jelentenéd számukra a második esélyt, teszem azt ha nekik nem jött össze a tökéletes alak, nekik nincs egyensúlyban az életük minden perspektívából, akkor "na majd a gyerek csakazértis felment minket a saját sikertelenségeink alól." Ugyanakkor ezt az 'én vagyok a felnőtt'- ezést saját önbizalomsimogatásként és a felsőbbrendűség fitoktatásaként is tudom értelmezni. A nevelő célt szolgáló szigorúság és emberi tiszteletlenség között (leéget a saját barátaid előtt?!) húzódó határt márpedig egy tisztességes felnőtt nem lépi át.
Anyukámnak nem volt elvileg jo gyermekkora. Emiatt sem szeretném
megbántani, veszekedni vele mert tudom hogy meg van sérülve, de akkor se járja az hogy én is meg legyek mert még az én életem lehet más. Nagyon sajnálom őt mert tudom hogy sokat tesz értem és csak a legjobb akarja, szeretem is őket nagyon és nagyon is család centrikus ember vagyok éppen ezért szeretném megoldani csak az a baj többször volt már rá példa, hogy valamit elmondtam ami nyomta a lelkem és vagy le hurrogtak vagy pedig később felhasználták ellenem. Ez a kirepülős dolog ez oke persze, de én nem szeretném hogy emiatt teljesen megszakadjon a kapcsolatunk vagy bármi mert amikor egy kicsit ugy én is oda szolók napokig meg a duzzogás sajnos.
válasza: válasza: válasza:Megvan az,h ha elhizol,tonkreteszed vele az eleted? O ezt akarja megelozni.
Onnan hiaba fogysz le,az mar csunya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!