Mi a legjobb megoldás akkor ha az idős szülő már ápolásra szorul, de a gyereke nagyon ragaszkodik hozzá? Miért nem jó ötlet az öregek otthona?

A gond az, hogy egyrészt rengeteg ember szerint ha otthonba kerül egy idös ember, "azt kidobta a családja", mivel régen, amikor a nök nem dolgoztak, és nagycsaládok éltek egy helyen, egyszerübben meg lehetett oldani idös, beteg, sokszor demens családtagok ápolását. Ma ha egy nö (mert gyakorlatilag mindig a nök maradnak ott ápolónak)is dolgoznak, és a keresetükre szüksége van a saját szükebb családjának, nem ennyire egyszerü. Egyrészt ha ápolják az idöseket, nincs kerestük, nem lesz nyugdíjuk, másrészt egyetlen ember nem képes ellátni öket, illetve lelkileg teljesen tönkremennek az ilyen fokú fizikai és pszichikai leterheléstöl. (Lásd a nagynénéd, aki éppen emiatt maradt egyedül, emiatt nem lett gyereke és emiatt lelki roncs)

Éppen ezért a mai, megváltozott világban senkinek nem lenne szabad belesodródni ebbe a helyzetbe, éppen ezért lenne az a normális megoldás, hogy az állandó ápolásra szoruló családtagot vagy otthon látja el több, egymás váltó szakképzett ápoló, vagy megfelelö otthonba kerül, ahogy szintén hozzáértö emberek gondozzák.

A családod esetében már régen meg kellett volna osztani a terheket családon belül egymással, vagy még inkább nem lett volna szabad a nagynénédre ekkora terhet tenni, és inkább otthonba kellett volna elhelyezni az idös családtagokat.

Ennek ugyanis az az eredménye, hogy a nagynénéd lesz a következö ápolt, és ha nem léptek idöben, ennek soha nem lesz vége.

Az ő nagynénnye és anyja más időben nőtt fel. Hiába változott a világ ők elvárják higy valaki a családból gondoskodjon róluk. Sokszor pont az idősek zsarolnak lelkileg. Elvárják hogy a fiatalabbak dobjanak el mindent mert ő képtelen alkalmazkodni az új helyzethez. Megértem hogy nehéz de akkor is irreális elvárás egy fiatalt ilyen helyzetbe kényszeríteni. Igazából nem is az otthon ápolással van bajom hanem azzal ha belekenyszeritenek valakit.

Az lenne az ideális ha az ember amíg fiatalabb gondolna az öregkorára amikor már nem tudja ellátni magát. Ezt kevesen teszik.

Otthonból van jobb és rosszabb. Ahova a legszegenyebbek mennek oda én se szívesen mennék, többen egy szobában. De beszamitanak ingatlant is és akkor jobb helyre is lehet kerülni. Vagy eladják és abból vesznek jobb helyet. Csak utána kellene nézni a lehetőségeknek. Nem mellékes hogy szakszerű ellátást kapnak.

Talán néha a gyerekei se akarnak segíteni mert számítanak az orokségre, viszont ápolni se akarnak...szóval sok verzió van. Ezért kellene az időseknek előre gondolniuk ezekre a dolgokra hiszen az ő érdekük is lenne.

Igen, érzelmi főleg pláne ha te vagy az idős ember. Nehéz feladni az önálló életet. Konkrétan ebben az esetben mikor szellemileg se igazán van ott már akkor lehetetlen. Ezért kellene korábban gondolkozni. Mert ha már nem tudsz kimenni szinte a saját kértedbe (nem hogy rendbe tartani), vagy nem tudsz kimenni a lakásból és nem is akarsz mert annyira nehéz visszamenni a lépcsőn pl ezért be vagy zárva a lakásod a, vagy amikor már takarítani sem tudsz és fürödni önállóan akkor mi lesz? Ez, vagy az hogy otthonban gondoskodnak rólad?

Vannak döntések az életben amikor elő kell venni a józan eszünket, nem akkor amikor már késő. Sajnos ez az élet, senki se lesz fiatalabb. Elhesegethetjük a gondolatot de attól még be fog következni kivéve persze ha elvisz a szívroham. De ezt nem lehet előre tudni.

A családtagoknak is nehéz feladni az életét amikor ápolni kell egy idős embert. Tegyük fel 200 km-re laknak egymástól. Akkor mi van? Vagy gyerekek vannak mondjuk vagy egyszerűen csak házasok gyerek nélkül. Mindegy igazából, mert az ő életük is meg fog változni tehát nem csak egy emberé ha ápolni kell. Mindenkié megváltozik.

5-ös, érdekes, a nagyapám sokkal jobban lett, amikor bekerült, mert végre nem egyedül ült otthon, míg hazaértem a suliból, hanem mindig volt társasága - a szobatársai.

Kérdező: ha a nagynénéd jónak látta feláldoznia az életét, egs. Én soha többé nem tenném senkiért.