Gúnyolódik a mentális problémáimon, majd ha ezt nem túl kedves szavakkal szóvá teszem még neki áll feljebb. Mikor tanul már végre egy kis önreflexiót az anyám?
Vannak gondjaim, nem mennék belé nagyon a részletekbe, de amúgy járok vele szakemberhez. Anyám tud erről, de nem hajlandó tudomásul venni a problémát, szerinte nincs semmi bajom, csak azért járok pszichológushoz, mert ő ezzel nem ért egyet, meg csak szégyent akarok rá hozni.(Mert nyilván ez így működik, hogy neki szégyen az, amit 160 kilométerrel arrébb csinálok, ahol őt senki nem ismeri)
Nekem a kezelés kezdete előtt nyáron volt egy nagyon csúnya pánikrohamom. A hétvégén most hazalátogattam, és anyám beszélgetés közben, ma elkezdett ezen az ominózus nyári eseten szerinte viccelődni, szerintem még inkább gúnyolódni. Én először tök kulturáltan megkértem, hogy fejezze be, de ez nem történt meg. Próbáltam jól kezelni a helyzetet, szóval az övéhez hasonló szerinte vicces stílusban azt mondtam neki, hogy "Elmehetsz a 3,14csába a gúnyolódásoddal együtt", mivel nem állt le, valami ehhez hasonlót mondtam megint. Erre megsértődött, hogy tudjam már, hogy kivel beszélek, én meg mondtam neki, hogy nem mondtam volna ezt, ha nem gúnyolódik. Neki meg volt pofája azzal jönni először, hogy ő ezt megteheti, mert támogat anyagilag (amit azért ajánlott fel, hogy mivel suli mellett hétvége dolgozom, legalább havi egyszer haza tudjak látogatni, mert "hiányzok neki", én meg elfogadtam mert távolról úgy tűnt, hogy normalizálódhat ez az amióta az eszemet tudom, szr kapcsolat) , én megmondtam neki, hogy jó, nincsen rá szükségem, erre azzal jött, hogy ő akkor is viselkedhet így velem, mert ő az idősebb és nekem tisztelni kell őt. Ja meg hozzámvágta, hogy túl érzékeny vagyok, azok után, hogy pénteken még azon hisztizett, hogy meséltem valami sztorit valakinek úgy, hogy ő is ott volt, és rá nem úgy hivatkoztam végig, hogy "anya", hanem egyszer úgy, hogy "ő" és ezt sértőnek találta. De persze, én vagyok a túl érzékeny, hogy nem tetszi, hogy 20 percig gúnyolódik a pánikrohamomon, meg gúnyosan imitálja, hogy hogy nézett ki.
A veszekedés egyébként azelőtt történt, hogy elmentem. Én adtam egy ultimátumot, hogy vagy bocsánatot kér a következő alkalommal, és ilyesmit nem csinál többet, vagy amikor hazajövök, vagy legközelebb fogom magam összeszedem a maradék cuccom és akkor többet ne számítson a sűrű látogatásra.
Szerintetek fog ő valaha változni? Vagy helyesen cselekedtem egyáltalán? Jól gondolom, hogy nem reagáltam túl a helyzetet?
Bármilyen tippet szívesen fogadok, ami nem arról szól, hogy költözzek el, mert ez már megvolt, illetve ne fogadjak el anyagi támogatást, mert ez is meg volt(na meg az anyagiakon felül a korából adódóan is feljogosítva érzi magát a gúnyolódásra, szóval innen nézve meg oly mindegy)
válasza:Megyek sorban a kérdéseiden.
Sosem lesz önreflexiója.
Nem, nem fog változni.
Igen, helyesen cselekedtél.
Igen, jól gondolod, hogy nem reagáltad túl a helyzetet sőt, jól kezelted.
Nem értett abból amikor kérted, hogy hagyja abba, nem értett aból, hogy elköltöztél, az anyagiakkal meg max zsarolni próbálhat, de te a továbbiakban is állj ki szépen magad mellett, de a legjobb lenne ha végleg megszakítanád vele a kapcsolatot.
Anyád egy nárcisztikus némber aki sosem fog megváltozni. Az ilyenek vagy megkeserítik az életedet, vagy nem, mert nem hagyod.
Bihari Viki videóit ajánlom a témában, de a pszichológusodnak is mesélhetsz anyádról ha eddig nem tetted.
válasza: válasza:Bocsáss meg, de kevés az infó. A leírásod alapján kizárólag a te oldaladról látjuk a történteket, ami nyilvánvalóan elfogult. Így tanácsot adni nehéz.
Mi okozta a pánikrohamodat? Hogyan mutatkozott meg, miben nyilvánult meg a roham? Anyád pontosan hogyan "figurázta ki"? Mi miatt érezted gúnyosnak? Mit és hogyan mondott pontosan?
(Megjegyzem: ha bármelyik felnőtt gyerekem elküldene a ..csába, visszakézből vágnám szájon.)
válasza:"Megtehetem mert anyagilag tamogatlak" azt hiszi gunyolodhat veled emiatt.
Nem, nem fog megvaltozni.
Tobbet ne menj hozza.
válasza: válasza:#6: Egyáltalán nem mindegy. Fontosak a részletek. Ha a kérdező valóban mentális beteg, akkor azért is. Simán lehet, hogy csak felnagyítja az egészet. Ha meg csak hiszti, akkor szintén túlreagál. De a pontos tények ismerete nélkül egész egyszerűen NEM LEHET fixen kijelenteni, hogy az anya milyen, ahogy azt sem, hogy a kérdezővel mi a helyzet. Nekem mindig gyanús, ha valaki nagyon elhallgat akár fontos részleteket, hiszen ha azok a javára szólnának, nyilván kifejezetten hangsúlyozná. Elhallgatni azt szokta az ember, amiről tudja, hogy őt rossz színben tüntetné fel.
A trágárság meg nem az "erélyesebb felszólalás" kategória, már bocs. Keveseknek van nálam pocsékabb kapcsolata az anyjával, de még én sem küldöm el a ..csába. Pedig nagyon sokszor megérdemelné. Mondjuk nem is fogadtam/fogadok el tőle semmilyen anyagi támogatást, és a lehető legritkábban látogatom meg, illetve beszélek vele...
De szépen működik itt a gyk-n most is a kettős mérce. A támogatás az kell, még haza is megy érte, de a szülőnek ne legyen véleménye semmiről.
(a pontozgatást meg magasról letojom, én is tudok olyat; szóval nyugodtan! kár, hogy mínuszba nem lehet menni, nagyon bírnám...)
válasza:Többen jól leírták itt, nem akarom ismételni.
Csak még egy: Jegyezd meg, és majd 30 év múlva te is gúnyolódhatsz nyugodtan az ő problémáin. (Én most tartok ott. Engem anno kiröhögött anyám és apám, - nem egyszer - amikor allergiás reakció lépett fel, és feldagadt a szám. Most anyámnál jön ez meg az - 80 felé ballag - most én röhögöm ki őt, pontosabban szarok a gondjaira).
válasza: válasza:#7 Vagy csak azért nem írja ki, mert traumatikus, vagy mert, akkor túl hosszú lenne, és akkor írja oda a sok hülye, hogy túl hosszú, nem olvassa el. De egyébként mire mész ezekkel a szerinted fontos részletekkel? Újradiagnosztizálod a nagy doktor fotelszakértői tudásoddal, vagy mi? Gondolom nem véletlen áll kezelés alatt a kérdező. Jó hogy már nem az orvosi papírjait kéred fotóként, hogy felülbíráld az állapotát.
Egyébként meg a kérdező először szépen szólt, hogy neki az anyuka poénja nem oké, neki rosszul esik, hagyja abba. Normális ember ilyenkor nem folytatja, ha viccelődésről van szó, mert a viccnek az a célja, hogy együtt nevess a másikkal, van amikor ez nem megy, nem véletlenül adja a tudtára a másik ember a határait. Ha meg letojod a másik határait az már nem viccelődés, hanem gúnyolódás kategória, amin a másik nem nevet, az meg már bunkóság. A bunkó emberekkel meg bunkón fognak viselkedni.
Mellesleg én nem tudok elképzelni olyan szituációt, ahol gúnyolódással lehet véleményt formálni minimum négy hónap távlatából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!