Gúnyolódik a mentális problémáimon, majd ha ezt nem túl kedves szavakkal szóvá teszem még neki áll feljebb. Mikor tanul már végre egy kis önreflexiót az anyám?

Vannak gondjaim, nem mennék belé nagyon a részletekbe, de amúgy járok vele szakemberhez. Anyám tud erről, de nem hajlandó tudomásul venni a problémát, szerinte nincs semmi bajom, csak azért járok pszichológushoz, mert ő ezzel nem ért egyet, meg csak szégyent akarok rá hozni.(Mert nyilván ez így működik, hogy neki szégyen az, amit 160 kilométerrel arrébb csinálok, ahol őt senki nem ismeri)

Nekem a kezelés kezdete előtt nyáron volt egy nagyon csúnya pánikrohamom. A hétvégén most hazalátogattam, és anyám beszélgetés közben, ma elkezdett ezen az ominózus nyári eseten szerinte viccelődni, szerintem még inkább gúnyolódni. Én először tök kulturáltan megkértem, hogy fejezze be, de ez nem történt meg. Próbáltam jól kezelni a helyzetet, szóval az övéhez hasonló szerinte vicces stílusban azt mondtam neki, hogy "Elmehetsz a 3,14csába a gúnyolódásoddal együtt", mivel nem állt le, valami ehhez hasonlót mondtam megint. Erre megsértődött, hogy tudjam már, hogy kivel beszélek, én meg mondtam neki, hogy nem mondtam volna ezt, ha nem gúnyolódik. Neki meg volt pofája azzal jönni először, hogy ő ezt megteheti, mert támogat anyagilag (amit azért ajánlott fel, hogy mivel suli mellett hétvége dolgozom, legalább havi egyszer haza tudjak látogatni, mert "hiányzok neki", én meg elfogadtam mert távolról úgy tűnt, hogy normalizálódhat ez az amióta az eszemet tudom, szr kapcsolat) , én megmondtam neki, hogy jó, nincsen rá szükségem, erre azzal jött, hogy ő akkor is viselkedhet így velem, mert ő az idősebb és nekem tisztelni kell őt. Ja meg hozzámvágta, hogy túl érzékeny vagyok, azok után, hogy pénteken még azon hisztizett, hogy meséltem valami sztorit valakinek úgy, hogy ő is ott volt, és rá nem úgy hivatkoztam végig, hogy "anya", hanem egyszer úgy, hogy "ő" és ezt sértőnek találta. De persze, én vagyok a túl érzékeny, hogy nem tetszi, hogy 20 percig gúnyolódik a pánikrohamomon, meg gúnyosan imitálja, hogy hogy nézett ki.

A veszekedés egyébként azelőtt történt, hogy elmentem. Én adtam egy ultimátumot, hogy vagy bocsánatot kér a következő alkalommal, és ilyesmit nem csinál többet, vagy amikor hazajövök, vagy legközelebb fogom magam összeszedem a maradék cuccom és akkor többet ne számítson a sűrű látogatásra.

Szerintetek fog ő valaha változni? Vagy helyesen cselekedtem egyáltalán? Jól gondolom, hogy nem reagáltam túl a helyzetet?

Bármilyen tippet szívesen fogadok, ami nem arról szól, hogy költözzek el, mert ez már megvolt, illetve ne fogadjak el anyagi támogatást, mert ez is meg volt(na meg az anyagiakon felül a korából adódóan is feljogosítva érzi magát a gúnyolódásra, szóval innen nézve meg oly mindegy)