Anyukám folyton bánt, mert szerinte felelősségtelen döntéseket hozok azzal, hogy elég drága ruhákat veszek, hogyan mondjam meg, hogy foglalkozzon végre magával?

Hát, lassan 10 éves lesz a kínai boltban 10.000 forintért vásárolt téli kabátom, nincs vele semmi baj.

Max az, hogy nem valami divatos, de amúgy sem vagyok az a divatozós fajta. 🤷🏼‍♀️

Én megmondanám anyukámnak, hogy felnőttként arra költöm a pénzt, amire akarom. Nem az ő pénzét költöm.

Ha meg kötözködik, akkor nem mondanám el többé, mit mennyiért vettem.

Szerintem irigy, mint itt a hozzászólók nagy része is.

"Szerintem irigy"

És mégis mire? 🤣🤣🤣

Én megértem. Egyszer családilag bevásároltak kabátokból mindenkinek, tesóméknak, nekem, maguknak. Wellensteyn. Az én kabátom 200 000 Ft volt. Eleinte húzódoztam hogy nekem nem kell ennyiért. De ez 11 éve volt, és ma sincs rajta kopás sehol, pont olyan mint amikor megvettük.

Inkább praktikus típus vagyok, mint divatkövető. De valóban léteznek örök divatos klasszikusok. Szerintem igenis megéri, ha valaki tud rájuk vigyázni.

Lehet hogy anyukád nem fogja megérteni. Vagy mondd azt hogy megfogadtad a tanácsát és használtan szerzed be/ nem volt drága. Ha nem esik jól valótlant állítani, akkor tartsd magad hozzá és ne zavartasd magad amiatt hogy piszkál. De azért gondolj a jövődre is, tegyél félre, lehet hogy anyukád attól tart hogy sosem lesz motivációd kirepülni a fészekből, az alapján hogy otthon élsz és csak ruhákra költesz. Ebből a szempontból viszont igaza van. Érett gondolkodás hogy hosszabb távra vásárolsz minőséget, de az érettség nem ennyiből áll. Az is hozzá tartozik a felnőttléthez hogy mérlegelsz, és ésszerűen döntesz, gyakran vágyaid kárára.