Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy bulimiás vagyok? (A többi lent)

Vagy segítenek, vagy nem.

Nálunk utána ment a hibáztatás, napi szinten üvöltözés, ha elmentem pisilni, akkor már ordítottak velem, hogy hánytatom magam, és sorolhatnám.

Nem minden szülő jó szülő, aki képes segíteni az étkezési zavarral küzdő gyerekének.

Én még jobban belecsúsztam, és amíg nem költöztem el, rettegtem enni, már olyan szinten ment, hogy mosdóba is szorongva jártam, mert "tuti" hányni megyek szerintük.

36 vagyok, 4. éve gyógyulok, 4. éve nem hánytatom magam, de MINDEN! családi eseményen hallom a wc-ből, hogy "még mindig bulimiás".

Amúgy az nagyon jó, hogy beláttad, hogy baj van és hogy akarsz ellene tenni, de a gyógyulás nagyon nagyon hosszú folyaamt lesz.

Nekem, mint írtam, negyedik éve tart, mert állandóan visszaesek - nem a bulimiába, de kevert zavaros voltam, és elég valami stressz és elkezdem hozni az anorexiás balfxságaimat, és visszafogyok :(

Viszont fejben már olyan 80%-ban rendben vagyok, csak az a hülye 20% a probléma.

Pokoli nehéz, rengeteg energiát felemészt, de megéri, mert nem halok meg egy pl nyelőcső-ruptúrában (a vgéné már rengeteget vérzett a torkom, a gyomrom...)