Szeribtem bulimiás vagyok. Hogyan mondjam el a szüleimnek?

Előző, remélem neked is lesz egyszer mentális betegséged és téged is ilyen kedves szavakkal illetnek majd hozzád hasonlóan értelmes emberek.

A kérdezőnek pedig: minél egyszerűbben és érhetőbben. Mondd el nekik pontosan ezt, amit írtál, hogy még mindig kövérnek látod magad és rosszul érzed magad a bőrödben. Ők is látni fogják, hogy ez nincs rendben. Az már nagyon jó, hogy felismerted. Mondd, hogy szeretnél segítséget kérni és azt, hogy támogassanak.

Előző vagyok. Nagyon nagyon szívesen és remélem, minden rendben lesz veled.

(Én nem bulimiával, hanem anorexiával, de átéltem ezt. Nem hazudok, szörnyű volt kikapaszkodni belőle, embertelenül nehéz. De volt egy pillanat, amikor rádöbbentem, hogy nem akarok belehalni, nem akarom ezt tenni magammal. Ha sikerül meggyógyulnod, egy életre megtanítja azt, hogy a testedet szeretni kell, mert ez a második otthonod és soha nem szabad sanyargatnod.)

Szia

Velem is ez a helyzet,már jó ideje küzdök én is a bulimiával,de sajnos nem igazán megy a leállás. Neked nagyon remélem sikerült és jobban vagy. Tudnál esetleg valami tanácsott adni hogy hogyan álljak le, mert tudom hogy nem jó dolog de eddig még nem sikerült, volt hogy pár napig nem( a leghosszabb kihagyás a 2 hetes edzőtáborom volt, a táborokban sohasem csinálom), de ha nem ott alszunk akkor otthon tuti hánytatom magam és sajnos egyre több az ilyen tábor. Szóval légyszi ha esetleg van valami tanácsod oszd meg kérlek