Szerintetek a pedagógusok átlagban jobb szülők egy átlag szülőnél?

A tanárképzés alatt, az egyetemen tanult pszichológia és pedagógia nem hiszem, hogy bárkit is segítene a jobb szülővé válásban. Még azt is kétlem, hogy ezeknek a nagyrésze egyáltalán abban segít, hogy valaki jó tanár legyen.

Pszichológiából én pl több ilyen "hasznos" ismeretet tanultam, hogy a random ókori görög fószer milyen archoz/testalkathoz milyen személyiségtípust társított. Az oktató, és az általa összeállított vizsga is inkább arra ment rá, hogy melyik elmélet kinek a nevéhez fűződik.

A pedagógia órák meg nevetségesek. Megtanítanak egy csomó olyan módszertani dologra, ami lehet, hogy szuper és a kutatások szerint működik, csak éppen a hétköznapi tanításba nem tudod rendszeresen alkalmazni, már ha az anyag végére akarsz érni a tanév végére. Ja meg megtanulsz óratervet írni és ezt betartani percre pontosan. Ami nagyon fontos a zárótanításodon, a minősítéseken és az egyéb bemutató órákon, mert ott ezt nézik. Pipáld ki a módszertani sokszínűséget, meg amit öt percnek írtál az óratervben, az öt perc legyen.

Jó esetben a szülői kompetenciádhoz hozzáad, hogy többféle gyereket meg ismersz, és több féle helyzetre fel tudsz készülni, mint ami az eszedbe jutna magadtól, meg jó esetben könnyebben tudsz segíteni a gyereknek a tanulásban.

Rossz esetben meg otthon is tanárként viselkedsz, a suliban besokallsz a gyerekektől, és a sajátoddal nem leszel normális, rádtör a maximalizmus a gyerekeddel szemben, hogy márpedig ő tanárgyerek, legyen ilyen, meg olyan.

Anyám tanárnő, a legmérgezőbb szar ember, akit ismerek, nem is tartom vele a kapcsolatot költözés óta.

Okoskodott, ő mindig mindent jobban tud, ergo mindenki hülye, amit a másik szemébe is mond (egy ötéves gyerek mirefel hülye???).

Exem anyja szintén tanár, ugyanilyen mentalitás.

Őszintén sajnálom a diákjait :(

18-as, anyám pontosan ugyanilyen ember, mint te.

Tanár, de EQ a béka segge alatt, azt hiszi, ő az okos, a jó, de állandóan ítélkezik, beugat, nem mellesleg amúgy sgghülye és rugalmatlan. :D

Van ilyen is, olyan is. Nekem mindkét szülőm pedagógus (gyógypedagógusok), szerintem nagyon jó szülők, anyám főleg, apám viszont azért elég türelmetlen, hirtelen haragú. Ettől függetlenül természetesen neki is hálás vagyok, mert nagyon szép és tartalmas gyerekkorom volt, de azért neki szülőként voltak hiányosságai, pedig pedagógusnak amúgy szuper, borzasztó jól tud tanítani, magyarázni, szervezni, a gyerekek is mindig, minden munkahelyen nagyon szerették.

Anyámról nem nagyon tudnék rosszat mondani, kicsit szigorú volt ugyan néha, de végtelenül türelmes is, akinek bármit el lehetett mondani és lehet a mai napig is. Tanárként is ilyen, szigorú, de mégis szeretik, megértő, kedves, igazságos, felkészült.

Sok pedagógus szülő gyereket ismertem gyerekkoromban, szerintem a többségük tök jó családban nőtt fel, de azért volt olyan család, ahol én nem szívesen lettem volna gyerek. Ismertem olyan tanárt, aki alkoholista volt, vagy igénytelen, olyat is, aki kimondottan gonosz volt. Nekik nem szívesen lettem volna a gyerekük.