Szerintetek magára hagyjam anyukámat? 19/L

Nagyon hosszú a történet, de igyekszem összefoglalni.

Anyukám és apukám nagyjából 2 és fél éve elváltak. Sajnos az ő válásuk nem volt valami szép, ordítottak egymással és fizikailag is bántották egymást előttem (17) és a tesóm (14) előtt. Én és a testvérem anyukámmal maradtunk és éltünk onnantól kezdve. Sajnos még abban az évben anyukám el kezdett iszogatni (amit tudni kell hogy neki a múltban is voltak nagyon durva alkohol problémái, csak a tesóm születése után leszokott), az elején havonta történt aztán pedig sajnos egyre gyakrabban, e- mellett pedig erős depressziót és egyéb mentális betegségeket diagnosztizáltak nála, ezért ráfüggött különböző nyugtató tablettákra is. Ebben az évben érettségiztem le úgy, hogy anyám minden héten 3-szor részeg volt és nagyon csúnyán beszélt mind velem, mind a testvéremmel, mindig az ő problémáit tukmálta ránk ( mert pl. nem érte be azzal hogy a válás durva volt, 3-4 pert adott be apukám ellen, amiknek soha nem lesz vége), pénzügyileg sem állunk jól, vagyis nagyon jól kijönnénk, de nagyjából havi 80-100 ezer forint rámegy az ő dohányára és boraira és 2 havonta nagyjából az ügyvédnek is fizetni kell 70-140 ezer forintokat tárgyalásokért vagy beadványokért.

A testvéremet a gyámügy áthelyezte az apukámhoz, mert kiskorú, de én itt maradtam anyukámmal, hogy segítsek neki, hogy a helyzet ne legyen rosszabb, de ott tartunk, hogy minden nap részeg és a pszichiáter javaslatára sem hajlandó elmenni elvonó kúrára, mert a munkahelyét nem akarja elveszíteni.

Ezen a héten telt be a pohár, ugyanis egyik este kétszer megfenyegetett engem, hogy reggelre nem fogok élni, illetve eltette a pénztárcámat (benne volt az összes iratom és annyi pénz amiből fedezni tudnám a gólyatábort) és a fülem hallatára kívánta a tesóm halálát, idézem: “azt kívánom hogy égjen el élve”.

Szóval őszintén nem tudom, hogy mit kezdjek. Egyszerre félek, de sajnos bennem van, hogy az én felelősségem az, hogy mi történik vele ha én elmegyek, meg ezek után is még mindig szeretem. 17 évet éltem szerető családban és megvolt mindenem, nagyon szerettem volna kifejezni hálámat és segíteni, de nem tudok. Volt kihívva rá mentő, rendőr, volt már a háziorvosnál, pszichológusnál, pszichiáternél. A spórolt pénzemet rááldoznám, hogy el tudjon menni egy rendes elvonóra, de nem akar és nem gondolja, hogy beteg.

Bármi kérdésre válaszolok, ha nem tiszta és bármi tanácsot, kritikát, kedves szót szívesen fogadnék, akár az én vagy anyukám viselkedésével kapcsolatban.