Szerintetek magára hagyjam anyukámat? 19/L
Nagyon hosszú a történet, de igyekszem összefoglalni.
Anyukám és apukám nagyjából 2 és fél éve elváltak. Sajnos az ő válásuk nem volt valami szép, ordítottak egymással és fizikailag is bántották egymást előttem (17) és a tesóm (14) előtt. Én és a testvérem anyukámmal maradtunk és éltünk onnantól kezdve. Sajnos még abban az évben anyukám el kezdett iszogatni (amit tudni kell hogy neki a múltban is voltak nagyon durva alkohol problémái, csak a tesóm születése után leszokott), az elején havonta történt aztán pedig sajnos egyre gyakrabban, e- mellett pedig erős depressziót és egyéb mentális betegségeket diagnosztizáltak nála, ezért ráfüggött különböző nyugtató tablettákra is. Ebben az évben érettségiztem le úgy, hogy anyám minden héten 3-szor részeg volt és nagyon csúnyán beszélt mind velem, mind a testvéremmel, mindig az ő problémáit tukmálta ránk ( mert pl. nem érte be azzal hogy a válás durva volt, 3-4 pert adott be apukám ellen, amiknek soha nem lesz vége), pénzügyileg sem állunk jól, vagyis nagyon jól kijönnénk, de nagyjából havi 80-100 ezer forint rámegy az ő dohányára és boraira és 2 havonta nagyjából az ügyvédnek is fizetni kell 70-140 ezer forintokat tárgyalásokért vagy beadványokért.
A testvéremet a gyámügy áthelyezte az apukámhoz, mert kiskorú, de én itt maradtam anyukámmal, hogy segítsek neki, hogy a helyzet ne legyen rosszabb, de ott tartunk, hogy minden nap részeg és a pszichiáter javaslatára sem hajlandó elmenni elvonó kúrára, mert a munkahelyét nem akarja elveszíteni.
Ezen a héten telt be a pohár, ugyanis egyik este kétszer megfenyegetett engem, hogy reggelre nem fogok élni, illetve eltette a pénztárcámat (benne volt az összes iratom és annyi pénz amiből fedezni tudnám a gólyatábort) és a fülem hallatára kívánta a tesóm halálát, idézem: “azt kívánom hogy égjen el élve”.
Szóval őszintén nem tudom, hogy mit kezdjek. Egyszerre félek, de sajnos bennem van, hogy az én felelősségem az, hogy mi történik vele ha én elmegyek, meg ezek után is még mindig szeretem. 17 évet éltem szerető családban és megvolt mindenem, nagyon szerettem volna kifejezni hálámat és segíteni, de nem tudok. Volt kihívva rá mentő, rendőr, volt már a háziorvosnál, pszichológusnál, pszichiáternél. A spórolt pénzemet rááldoznám, hogy el tudjon menni egy rendes elvonóra, de nem akar és nem gondolja, hogy beteg.
Bármi kérdésre válaszolok, ha nem tiszta és bármi tanácsot, kritikát, kedves szót szívesen fogadnék, akár az én vagy anyukám viselkedésével kapcsolatban.
Igen, ez az általános vélekedés, amit az egyes írt.
Ha továbbgondolod, akkor meg ott van az, hogy beteg embert nem hagyunk magára! Ez a legnagyobb patkányság a világon.
Amiket mond, azokat meg fel se vedd, mivel beteg, beteg ember beszél összevissza.
Főleg ha előtte szerető anya volt. Akkor most 1. nem hagyhatod magára, hiszen adott már ő neked annyit, felnevelt 2. tudhatod, hogy nem gondolja komolyan.
Okosan dönts! Ne a fiatal hév vigyen téged, hanem az anyád iránti szereteted.
Az anyja iránti szeretete miatt áldozza be magát? Hogy tudna ilyen körülmények között egyetemen tanulni? Nem az ő dolga pesztrálni az anyját! Ekkora terhet nem lehet rátolni egy gyerekre!
Nem azt tanácsoltuk, hogy többé rá se nézzen, hanem hogy költözzön el, ha tud az apjához.
Ha egy anya ilyet mond, az mély keserűség.
Igen, mondott nekem ilyet az anyám. Vidáman aludtam mellette, és ma is élek. Sajnos ő már nem, mert beteg volt.
Beteg embert nem hagyunk magára! Aztán döntsön mindenki a saját lelkiismerete szerint, de számoljon is el vele.
Lépj le amint tudsz. Ha ott maradsz megnyomorodsz lelkileg.
Már nagykorú vagy szóval az nem akadály.
Apukád nem tud segíteni? Legalább addig amíg az egyetem el nem kezdődik után ott pedig koli?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!