Szerintetek magára hagyjam anyukámat? 19/L
Nagyon hosszú a történet, de igyekszem összefoglalni.
Anyukám és apukám nagyjából 2 és fél éve elváltak. Sajnos az ő válásuk nem volt valami szép, ordítottak egymással és fizikailag is bántották egymást előttem (17) és a tesóm (14) előtt. Én és a testvérem anyukámmal maradtunk és éltünk onnantól kezdve. Sajnos még abban az évben anyukám el kezdett iszogatni (amit tudni kell hogy neki a múltban is voltak nagyon durva alkohol problémái, csak a tesóm születése után leszokott), az elején havonta történt aztán pedig sajnos egyre gyakrabban, e- mellett pedig erős depressziót és egyéb mentális betegségeket diagnosztizáltak nála, ezért ráfüggött különböző nyugtató tablettákra is. Ebben az évben érettségiztem le úgy, hogy anyám minden héten 3-szor részeg volt és nagyon csúnyán beszélt mind velem, mind a testvéremmel, mindig az ő problémáit tukmálta ránk ( mert pl. nem érte be azzal hogy a válás durva volt, 3-4 pert adott be apukám ellen, amiknek soha nem lesz vége), pénzügyileg sem állunk jól, vagyis nagyon jól kijönnénk, de nagyjából havi 80-100 ezer forint rámegy az ő dohányára és boraira és 2 havonta nagyjából az ügyvédnek is fizetni kell 70-140 ezer forintokat tárgyalásokért vagy beadványokért.
A testvéremet a gyámügy áthelyezte az apukámhoz, mert kiskorú, de én itt maradtam anyukámmal, hogy segítsek neki, hogy a helyzet ne legyen rosszabb, de ott tartunk, hogy minden nap részeg és a pszichiáter javaslatára sem hajlandó elmenni elvonó kúrára, mert a munkahelyét nem akarja elveszíteni.
Ezen a héten telt be a pohár, ugyanis egyik este kétszer megfenyegetett engem, hogy reggelre nem fogok élni, illetve eltette a pénztárcámat (benne volt az összes iratom és annyi pénz amiből fedezni tudnám a gólyatábort) és a fülem hallatára kívánta a tesóm halálát, idézem: “azt kívánom hogy égjen el élve”.
Szóval őszintén nem tudom, hogy mit kezdjek. Egyszerre félek, de sajnos bennem van, hogy az én felelősségem az, hogy mi történik vele ha én elmegyek, meg ezek után is még mindig szeretem. 17 évet éltem szerető családban és megvolt mindenem, nagyon szerettem volna kifejezni hálámat és segíteni, de nem tudok. Volt kihívva rá mentő, rendőr, volt már a háziorvosnál, pszichológusnál, pszichiáternél. A spórolt pénzemet rááldoznám, hogy el tudjon menni egy rendes elvonóra, de nem akar és nem gondolja, hogy beteg.
Bármi kérdésre válaszolok, ha nem tiszta és bármi tanácsot, kritikát, kedves szót szívesen fogadnék, akár az én vagy anyukám viselkedésével kapcsolatban.
Anya ai szeret, ilyeneket részegen sem mond! Alkoholban oldódik a tudat, mondta a pszichológiatanárom!
Én is anya vagyok, 17 eves lányom van, 12 éve elváltam, sose tennék ilyet a gyerekemmel, inkább levágnám a nyelvem!
Ha ezt megengedi magának, hogy ilyen kifordultan viselkedjen, akkor az irántad való szeretete 0, mert a szeretet visszafogná!
Ez amit tesz, semmivel nem magyarázható, nincs mentsége!
Tudom, hogy fáj, de az igazság egyszer fáj és véget vet a kínlódásnak!
Nem tartozol neki megmenteni, az alkohol mellett döntött, nem a gyerekei mellett!
Ki van fordulva magából, mint az állat, nem akarja belátni a hibáit, inkább perel, gyűlölködik és árt!
Ez nem anya, ez egy elvseszett android!
Veszélyben is vagy, fenyeget, hogy megöl, ne várd meg, amíg megteszi, addig is zárd a szobádat éjjel, es vedd el a pénzét, gyűjtsel magadnak, ne is nézz hátra, ne sajnáld ez nem ember!
Vagyis ha gyűlölettel beszél rólatok, amikor részeg, az a valóság, ezt érzi irántatok! Higyj annak amit hallasz!
Azt akarja h a húgod halljon meg, ki is mondja, az úgyis van!
A húgodnak menekülnie kellett miatta! Es még ő dühös a húgodra! Miert nem sikerult megölje időben, gondolom megúszta es ez fáj.
Menekülj ettől a levitézlett minden emberi mivoltából kivetkőzött állattól!
Es ha üvölti habzó nyállal, hogy gyűlöl es meg akar ölni, higyj neki!
"kétszer megfenyegetett engem, hogy reggelre nem fogok élni, illetve eltette a pénztárcámat (benne volt az összes iratom és annyi pénz amiből fedezni tudnám a gólyatábort) és a fülem hallatára kívánta a tesóm halálát, idézem: “azt kívánom hogy égjen el élve”."
TIPLI!!!! Azonnal. Az rendben van, hogy az Édesanyád, tiszteled, szereted, felelősséget érzel érte, de azért a lófassznak is van egy vége! Ez annyira otrombán határsérés a részéről, hogy sem etikailag, sem erkölcsileg és semmilyen módon nem várható el Tőled, hogy ennek alávesd magad, hogy ezzel nézetazonosságot vállalj, hogy ebben részt vegyél. Akármilyen lelki sérült is, nem volna szabad parentifikálnia a saját gyerekét és neki meg úgy viselkedni, mint valami hisztis, önkontroll nélküli bakfis kamasz. Nem! Ezt ki kell kérned magadnak és határozottan elutasítani.
Fuss! Tudom, könnyű mondani. Lényegében ugyanilyen helyzetben vagyok, csak annyi, hogy nálam anya nem iszik. Még így is nehéz vele az együttélés, nincs más témája csak az, hogy őt elhagyták megalázták, mennyire egyedül van és apám micsoda szar alak (persze, az, hogy ő egy élet munkáját hagyta itt és csak a tartozásokat vitte el, el van felejtve, mert az jár… élet munkája: új családi ház, nyaralók, luxusautók stb stb)
Nagyon megterhelő egy depressziós emberrel együtt élni, főleg ha ő nem akar változtatni a nyomorán. Menj el otthonról mielőtt még benned nem tesz komolyabb lelki károkat. Sokáig tűrtem én is, mert sajnáltam és segíteni akartam, de sajnos amíg ő nem akar változást, nem tudsz neki segíteni semmivel. Lehet, hogy ha elmész az ad neki egy kis erőt, hogy változtasson. Persze benne van a pakliban, hogy nem. De nekem attól nem lesz jobb, hogy feláldozod miatta az életed.
Nekem is mondott már olyat, hogy egyszer álmunkban felgyújtja ránk a házat és akkor legalabb semmire nem lesz gondja… pedig ő nem iszik. Volt olyan is, hogy a földhőz vágta magát és dobálta a testét a földön. Igazából szégyellem de 24 éves létemre fogalmam sem volt, hogy ilyenkor mégis mit csináljak… A depresszió annyira eltorzítja az elmét, hogy olyan dolgokat is megcsinál amit amúgy nem. Ha szeretnél beszélgetni nyugodtan írj rám. Nem vagy egyedül ezzel a helyzettel.
Tudom milyen nehéz ilyenkor valakit a rosszban csak úgy ott hagyni. 😪 Én megtettem. Neki ez egy kicsit segített. Sok sok kitartást neked és nagy ölelés.
Menj. Sajnos (ezt magad is tapasztalhattad) az sem segít anyukadon, ha maradsz. Talán az egy esély, ha elmész, mert egyedül marad és elgondolkodik.
De ez nem biztos.
Itt két ember élete a tét, és közülük egynek a sorsa van a kezedben: a tied.
Ez egy nagyon nehéz döntés, de tedd meg magadért.
Nem segítesz azzal, ha maradsz, sőt.
Te még ott vagy neki és ezzel igazolod a józan pillanataiban, hogy fenntartható az életmódja.
Az ilyen függőknek az egyetlen esély elmenni a legaljáig, mert onnan van valamekkora esély felállni.
Ehhez viszont el kell engedned a kezét.
Menj.
Apám csak odáig jutott piásan, hogy közölte velem, az én hibám, hogy megszülettem és a a hülye anyám erőltette. De legalább lettem volna fiú. Így az ő élete csőd és miattam iszik. Még az életem sem volt veszélyben, mégis láttam, hogy nálam minden fontosabb számára, és teljesen nyugodtan hagytam magára.
Te viszont sokkal szorítóbb helyzetben vagy. Ha tudod, rögzítsd a következő kirohanásokat és hívj segítséget, de mindenekelőtt lépj le, amint lehetséges.
Nem tudod megmenteni, de feláldozni magad nem kell azért, hogy elmondhasd, nem adtad fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!