Miért kell elmondania anyámnak azt, hogy mit gondol a külsőmről éppen, ha amúgy marhára nem kérdeztem?
Csak pár példa az elmúlt évekből.
Közösen elmegyünk vásárolni, megtetszik valami, ő közli velem, hogy az förtelmesen fog állni, ő a helyemben nem venné fel. Na mindegy, felpróbálom, néz rám, hogy hát ez nem jó, de nem olyan rossz, mint amire számított.
Vagy elmegyünk együtt strandra, bikinit veszek fel (ovis korom óta nem hordtam bikinit), erre közli velem, hogy hát ő arra számított, hogy sokkal szrabbul fog állni.
A múltkor meg pl elektronikusan vettem országbérletet, és kíváncsi volt, hogy az hogy néz ki. Mondom nem para, megmutatom. És ugye ahhoz kell fotó is, ami látszik rajta. Anyám meglátja a fotót, beszól, hogy hát azon a képen nagyon rosszul nézek ki, hát olyan fehér vagyok, mint valami hulla (februári fotó, amit nyáron mutattam azután, hogy hazajöttem egy olyan két hetes nyári munkáról, ami indokolta a sok napon töltött időt), minek sminkelem magamat olyanra.
Akkor ha megyek fodrászhoz mindig azzal nyaggat, hogy ne festessem a hajam, minek az, ki fog hullani , hanem vágassam már rövidre a hajam, holott százszor elmondtam, hogy utálom, ha rövid a hajam, szerintem okádékul néz ki rajtam az összes rövid fazon, amit valaha próbáltam, túlságosan golyó fejem lesz tőle.
Akkor azzal is nyaggat, hogy barnuljak már le, mert az a szép, miközben sokszor elmondtam, hogy nem szeretnék. Konkrétan mindig megjegyzéseket tesz, ha látja, hogy fényvédőt használok, mert
"így nem fogsz lebarnulni".
A sminkemre is mindig megjegyzéseket tesz, hogy nem jó, mert túl sok. De így akkor is, ha csak a szemöldökceruzán meg korrektoron kívül semmi nincs rajtam.
A legutóbb meg megint a hajamra szólt be. Említettem neki, hogy szőkére lesz festve a hajam. Na nekem az eredeti hajszínem sötét barna, és feketére volt festve legutóbb, amiből még volt benne azért. Szóval ja, nem egy alkalom a sötétbarna-festett fekete hajszínből nagyon világos szőkét csinálni. Oké, megvan a kis ideiglenes hajszínem, nem rossz, igazából tetszik is valamennyire, random összefutok anyámmal AZ UTCÁN, erre jó hangosan közli velem, hogy hát ez kbszott undorító lett. Semmi szia, meg ilyenek, hanem ez így.
Holott semelyik esetben nem kérdeztem a véleményét. És nem arról van szó, hogy általában igaza lenne az ilyenekben. Egyrészt a környezetemben ő az egyetlen, akinek semmi nem tetszik rajtam, amit épp csinálok. Másoktól vagy pozitív visszajelzést kapok, vagy semmilyet. Meg gyerekkor után végre eljutottam oda, hogy nem kérek jóváhagyást mástól, ha valamit szeretnék csinálni a kinézetemmel, hanem megcsinálom, tetszik, tök jó. Erre jön anyám, aki okádék stílusban közli velem, hogy mi az ami éppen így szr, úgy szr.
És ja, ezen az se segített hogy elköltöztem
"Pár hete szakítottam meg vele a kapcsolatot mert olyat beszólt.."
Kommunikálni is lehetett volna. Más emberi kapcsolatokban se az lesz a jó megoldás, hogy csak úgy lelépsz, úgyhogy nem azt kéne begyakorolni.
Hát ez valami borzasztó. Ekkora trauma ért! Anyádat ezért több évi börtönbe kell csukni:( Nem szégyelled magad, hogy ilyen csekélységért itt nyavalyogsz, csak azért, mert most szidni kell az anyákat, ez a menő.
És mi van az apákkal? Ők szentek?
És te soha nem fogsz hibát elkövetni, ha majd gyereked lesz? Kötve hiszem.
Undorító, ami itt megy, folyton az anyját ócsárolja mindenki.
Te már csak tudod.
Az apákkal nem foglalkoznátok már egy kicsit? Vagy azt nem sulykolta belétek Cs. I. pszichológus?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!