Csak nekem van olyan, hogy félek valamit elmondani a szüleimnek, pedig tudom hogy nem reagálnának rosszul, de akkor se mondom el?

Mmmint pl?

Léteznek amúgy magánügyek, ezeknek a lényege az, hogy a te dolgod, nem másé, akkor is, ha különösebben nem titkolnivaló dolog.

Nekem olyan van, amit tudom, hogy nem akarok elmondani, mert rosszul reagálnának. :D

Meg olyan, aminek tudom, hogy akár örülnének is, de nem gondolom, hogy abban a pillanatban rájuk tartozna, illetve nem akarom, hogy később emlegessék. Pl örülnének, ha lenne kilátásban párkapcsolat, de egy büdös szóval nem említem meg, ha randizni megyek, mert aztán örökké a pasiról kérdezgetnének, akivel össze se jött.

Elég cringe lett volna, ha megemlíten, hogy tinderen megismertem valakit, randizunk, aztán amikor a helyszínen vártam, nem jött el, én pedig másfél óra után leléptem, majd ezt üzenetben azzal magyarázta, hogy ő amúgy eljött csak nem mert odajönni hozzám, szóval végig a távolból figyelt. Na erről elég kínos lett volna beszélni otthon. Főleg, hogy utána kiderült, hogy a srác amúgy egyetemen csoporttársam egy tárgyon, amin 13-an voltunk, de annyira szobanövény jellegűen viselkedik, hogy full nem jegyeztem meg a pár hónapnyi, heti 6 órányi egy teremben töltött idő után se.