Az anyám miatt nem lesz sosem saját ingatlanom?

Már mi köze lenne az anyádnak ahoz, hogy te mit fogsz tudni elérni az életbe?

Pro-tipp: Nyiss egy kocsmát akkor nálad adja majd le az egész nyugdíjât!

26 évesen pont itt az ideje, hogy a saját életed éld. A múltadért hibáztathatod őt és azért is, hogy most a rajtvonalad hátrébb van, mint sokaknak. De ha elkezded a saját életed építeni, akkor onnantól csak magadat hibáztathatod már.

Nyilván nem lesz könnyű, pláne a jelenlegi gazdasági/belpolitikai helyzetben. De fel kell nőni és neki kell állni a saját életedet építeni.

(Egyébként egy komplett lakás árát a hidelmekkel ellentétben nem túl sokaknak tolnak a segge alá tiniként. Max az önerőbe száll be, aki tud.)

Nekem sem anyám vette a házamat, mégis van immár négy éve sajátom.

Nem kötelessége házat venni neked.

Szerintem teljesen korrekt kérdés. A válasz itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=XwdUXS94yNk

Azt nem tudom csak, hogy ez minden gyerek számára így jelenik-e meg, vagy csak azoknak, akiknek bántalmazóak is a szüleik még pluszban. Saját példám alapján azért nem tudom eldönteni, mert nekem azok voltak.

Magyarországon a lakhatás a sérülékenyebb néprétegek számára örökletes, lényegében feudális. Lehet szépítgetni a dolgot a formális papírformával, de ez egy kicsit olyan, mint amikor Sulla az ősi római köztársaságot akarta belelátni a saját korába. Még később meg végkép a feudális formák szilárdultak meg, hiba akarták egyes császárok, királyok a Római Birodalom örökségének mímelésével ezt leplezni. Magyaroszágon meg talán a 70-es évek nagy lakótelepépítési kora volt az egyetlen, amikor a lakhatási szegénység nem örökítette át magát feudálisan nemzedékről nemzedékre (és valójában akkor is létezett tabusítás a szegénységre).

A lényeg leginkább szerintem az, hogy a gyerekkorban megszokott szorongás azthiszem magától nem múlik el, vagy csak olyan lassan, hogy az több mint egy emberi élettartam, ezért érdemes célzottak kezelni szakemberként. Sajnos én is személyiségzavarokkal éltem egész életemben, bár mondjuk én nem is kezeltem, ez nem is követendő példa. A matemtikát, természettudományokat, algebrát, nyelveket gyerekkorom óta szerettem, az valamelyest meg is óvott a szegénységtől, unalomtól, de ez csak a kisebbik része, a szorongást clzottan kezelenem kellett volna.