Mit szólnál, ha az egyetemista fiad/lányod az öt éves képzés harmadéve előtt bejelentené, hogy passziválni szeretne, és újrafelvételizni más szakra?

Mivel beszélőviszonyban lennék az egyetemista gyerekemmel, pontosan tudnám mennyire megy vagy nem megy neki az a szak, mennyire kedveli vagy mennyire utálta meg, mit szeretne helyette, mindezeknek előnyéről-hátrányáról rengeteget beszélgettünk volna, tehát a döntése egyrészt nem lepne meg, másrészt ismerném döntésének okait is.

Ilyen egy normális szülő-gyerek viszony, de itt a gyakorin ez sokaknak szinte elképzelhetetlen világ.

Sokan vannak úgy, hogy bárcsak váltottak volna amikor még időben volt.

Mert az alváson kívül a munkájával fogja tölteni élete legnagyobb részét.

Nagyon meg kell fontolni és nehéz döntés. Fr az övé lesz a felelősség. Ha bejön és akkor is ha nem.

Attól függ mire menne. Mert ha egy Sote ÁOK-ról Kodolányi Jazz zenészre kb agyonütném...

De ha közgazdaságról gazdálkodás menedzsmentre ahol a tárgyai is hasonlóak, van esély beszámításra támogatnám.

Hagynám, mert sajnos tudom azt, hogy milyen végigcsinálni azt, amit utálsz, és lediplomázni belőle, majd abból megélni.

Mellette lennék ezerrel.

egy barátomat kitagadta a család, mert másik szakra ment át. Aztán amikor ott sikeres lett a szakmájában, akkor kegyesen visszafogadták

egy másik ismerősöm titokban végzett el egy egyetemet, aztán lerakta a diplomát a szülei elé.