Még mindig sírok, ha ezt meglátom, hogyan fog enyhülni?
Biztosan ismeritek Koós János: Sír a telefon cìmű gyönyörű dalát.
Nekem ez a gyerekkorom.
A dal 1983-as, én nem sokkal utána születtem, tehát ebben az időben, ebben a környezetben voltam gyerek én is.
S még a történetem is ugyanaz.
Gyerekkoromban mutatta meg nekem anyukám a dalt, hogy lássam, pont ugyanebben a helyzetben vagyok, mint a dalban szereplő kisgyerek. Akkor még nem értettem, ezért nem is sírtam rajta. Ma már annál inkább. Ha csak meghallom vagy meglátom valahol, azonnal bőgök.
válasza:Nahát! Anyám is mindig ezzel jött és valóban hasonló helyzetben voltam apámmal.
De én már akkor, 5 évesen is egy kis pszichopata voltam és nem hatott meg.
Azóta sem!
válasza:Elolvastam a dalszöveget, és bevallom, nem értem a helyzetet.
A dalban szereplő férfi elhagyta a feleségét és a kislányát? Akkor miért sír utána? Nem kellett volna elhagynia őket.
A nő hagyta el őt és vitte a kisgyereküket? Szomorú, nehéz feldolgozni, de a láthatás jogával mindig élnék és biztos nem idegen bácsi lennék a kislányomnak.
Nem az a baj, hogy nyálas a történet, hanem az, hogy nem hiteles. Aki 6-7 éves koráig nem is találkozik a gyerekével, az ne sírjon utána. Egy igazi apa, még ha el is vált a feleségétől, folyamatosan tartja a kapcsolatot a gyerekével. Mondom ezt kétgyerekes apaként, akinek pont 7 éves a kislánya.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!